Éppen 29 évre nyúlik vissza e hagyományos családi találkozó szervezésének a gondolata. Az ötletgazda dr. Albert István sepsiszentgyörgyi főorvos, Sikó ivadék, a gondolat és a mindenkori szervezés életben tartója cím pedig Sikó Endrét, a bölöni erdő-közbirtokosság elnökét illeti meg.
Augusztus utolsó szombatján szokott hangos lenni az Árkosi-hágó töve, ahol találkozik a Nyíres és a Borvíz-patak. Mindig vannak visszajáró Sikók, de mindig akadnak olyanok is, akik első alkalommal ízlelik-tapasztalják, hogy azért mégiscsak olyan más az a fajta találkozó, ahol mindenki elmondhatja – akárcsak e sorok írója és a Bicskéről érkezett testvérhúga, Kisgyörgy Edit, aki ismeretlenként jött, és rokonként távozott –, hogy a nagy lombos Sikó-fának egyik ágán mi is ott vagyunk.
Örömmel tapasztaljuk, hogy Háromszék-szerte sokasodnak a családi találkozók. A tavalyi találkozón a nagybölöni, zömében unitárius Sikó család családi táblázatát függesztették ki, ebben az esztendőben a család sepsiszentgyörgyi református ágáról szólt a bemutató, amely valamikor sokkal népesebb volt, mára lélekszámában megcsappant. Ennek az ágnak volt tagja Sikó János (1818–1860) 1848–49-es honvéd főhadnagy, aki orosz fogságában kapott bajaiban hazatérése után hamarosan meghalt, és a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben lévő síremlékére minden év március 15-én elhelyezik az utókor kegyeletének virágait. A családi találkozó alkalmával bemutattuk azt a fából faragott borotvatartót, amelyet Sikó János készített az orosz lágerben, s amelynek rejtett zárórendszere ugyancsak meggondolkoztatja azt, aki szeretné kinyitni. Bevésett felirata: Sikó János 1855. A rejtett zár kinyitója a sepsiszentgyörgyi fiatal Gazdag Lehel, akinek apai dédnagyanyja Sikó Klára, a nagyajtai Gazdag Miklósné volt. E sorok írója anyai nagyapja testvérbátyja, Sikó Béla (1862–1923) portréját vázolta fel. Sepsiszentgyörgy rendőrkapitánya volt, tagja a város díszpolgári küldöttségének, amely 1893-ban Turinban meglátogatta Kossuth Lajost abból az alkalomból, hogy a város díszpolgárává választotta.
A szentgyörgyi Sikóknak volt, amit a tejbe aprítaniuk – hangzott el a bemutatón, hiszen a család nevét őrzi az Árkoshoz közeli Sikó-hegy, ők adományozták azt a legelőjüket a városnak, amelyre a köztemetőt telepítették, s a családnál élt öreg korában az a Puy Károly, aki a hagyomány szerint Miksa mexikói császár testőrtisztje volt, s ő adományozta a vártemplomi eklézsiának a kókuszdióba beépített úrasztali serleget, amelyet ma a Székely Nemzeti Múzeumban őriznek.
A Sikó-találkozók rendszeresen visszatérő résztvevője a Túrterebesen élő Kiss Károly magyar–román nyelv és irodalom szakos tanár, kismonográfia-író, aki felesége révén Sikó atyafiság, s aki ez alkalommal dedikálta a Túrterebes földrajzi helyneveinek története című legújabb munkáját, amelyet a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő ás Emlékhely Társaság és Túrterebes önkormányzata adott ki ebben az évben Nagyváradon.
Férje betegsége miatt nem tudott megjelenni a Sikó-találkozón a Pécsett élő Sikó Ágnes biológia–földrajz szakos tanár, műkedvelő festőművész, a nagybölöni Sikó család Kolozs megyébe szakad ágának tagja, a septéri temetőben nyugvó neves erdélyi arcképfestő, Sikó Miklós (1818–1900) dédunokája. Képein előszeretettel eleveníti meg a mindennapi ember számára kevésbé ismert színes ásvány- és kőzetvilág színpompáját. „Az én nagyanyám Csűrös Józsefné Sikó Margit volt – mondta e sorok írójának –, akinek lánya az a Csűrös Éva, aki a sepsiszentgyörgyi temetőben nyugszik férjével, Sinka József váralmási református lelkésszel. A Sikó-találkozó tagjait ismeretlenül is szeretettel üdvözlöm, és várom a találkozóról a beszámolót.” Sinka József (1913–1988) bodoki származású református lelkész volt, egyházi író és költő. Válogatott verseskötete Ember szeretnék lenni címmel jelent meg Kolozsváron 1995-ben. A vártemplomi gyülekezet idős tagjai ismerték és nagy szeretettel hallgatták előadásában a diktatúra idején a templom falai közé szorult verseit.
