Mert minálunk az iskolák szeptember derekán nyitják kapuikat, a kellemes nyár végi idő is kedvező és alkalmas időszak testvérfalvak, testvérvárosok találkozására.
Réty iskolája és református egyháza évtizedénél is több, hogy baráti viszonyt tart fenn a dunántúli Bicskével, és tavaly megszületett a város önkormányzatával a hivatalos kapcsolat is. Tizenhat tagú önkormányzati küldöttség ismerkedett a Feketeügy menti községgel, s ez alkalommal érkezett ide Bicske németországi testvértelepülésének, Altshausennek a polgármestere, Kurt König is. Hadd lássam én is, milyen az a Transzszilvánia, avagy Siebenbürgen – sejtette szavaival, hiszen még Baden-Würtenbergben is hallott róla! De Tusnádfürdőt is látni akarta, mert az is Bicske testvértelepülése. Elmondta: Seklerland (Székelyföld) fejlődő gyógyfürdőjének polgármesterével, Albert Tiborral már régebbi ismerősök. Még csak Bicske franciaországi testvértelepülése, Sausset-les-Pins küldöttsége hiányzott ahhoz, hogy teljes legyen a „bicskei négyes”.
Mondanunk sem kell: mi is gondoskodtunk arról, hogy Háromszékre is visszaemlékezzék. Alig hisszük, hogy nagy Némethonban látott volna a kovásznai Pokolsárhoz hasonló „mérges buffogót” – ahogyan nevezte –, de Szentkatolnán is alig hitte, hogy székely ember, Bálinth Gábor volt az eszperantó megteremtője. A kézdivásárhelyi udvarterekre úgyszintén rácsodálkozott, akárcsak a Szent Anna-tóra. A tusnádfürdői polgármester bemutatta az ottani wellness-központot, de a találkozó koronája mégis csak az volt mindnyájunk számára, amikor a Csíki határ fogadóban Albert Tibor úgy köszöntötte fel König urat, hogy a nyakába akasztott egy székelyzászló-anyagból készített, divatos hosszú sálat! „Székellyé avatott németként megyek majd haza” – mondta az Abies Hunting szacsvai vadászházában elhangzott pohárköszöntőjében.
„A mi városunk, Bicske büszkeségei valóságos helyi hungarikumok – sorolta Nagyné Szita Erzsébet, a küldöttség vezetője, városi képviselő köszöntőjében –, ilyen a bicskei fehér hímzés, Határvölgyi Istvánné grillázs-tortája, Kiss Irén őskori motívumos edényei, Szebényiné mézeskalácsa, Juhász Tibor borai.” Dr. Végh Róbert, Bicske díszpolgára pedig kiemelte: régi vadászként számára különös élményt jelentett a sepsiszentgyörgyi vadászmúzeum, amely sok híres hasonló egységgel versenyezhetne, nemkülönben a már ismert székely vendégfogadás és vendégszeretet.
