A vakság leggyakrabban a cukorbetegség szövődményeként alakul ki, és ha már elkezdődött a látásromlás, gyógyítani nem lehet, ezért a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt.
A megelőzéshez tartozik a vércukorszint rendszeres mérése. A cukorbetegséget általában későn fedezik fel, és nem ritka az sem, hogy a szembetegség tünetei hívják fel a figyelmet az „alapbetegségre", a diabéteszre.
Az időskori látásromlásnak két formája van, a száraz és a nedves maculadegeneráció. A száraz, sorvadásos forma a betegek 80—85 százalékát érinti, és jelenleg nincs hatásos kezelése. A nedves makuladegeneráció kevesebb beteget érint (15—20 százalék), ám ez a súlyosabb. Kezelése szintén lézerrel és egy úgynevezett fotódinámiás injekcióval történik. Az időskori makuladegeneráció tünetei a torz látás, majd szürke, végül fekete folt látása ott, ahova épp néz a beteg.
Feltétlenül szakorvoshoz kell menni akkor is, ha a kisbabánál a szülő bármiféle rendellenességet lát a baba szemén. Ilyen lehet a nem egyenletes fekete szembogár vagy a szivárványhártya szabálytalansága, a szemek kancsalsága.
A gyerekekre rendkívül veszélyes a kutyaféreg, mely a kutya ürülékéből jut a gyerek szervezetébe, azon belül a szemébe. A toxocarosis, ha későn fedezik fel, vaksághoz vezet. A betegség látható jele, hogy a pupilla területe fehér. Az alapvető higiéniai szabályok betartásával, az étkezés előtti kézmosással előzhető meg. (MTI)
