2.
Ha valaki megbetegszik, mielőbb gyógyulni szeretne. Ennek ellenére mégis hajlamosak vagyunk saját magunk ellen dolgozni ilyenkor: orvos és gyógyszerek helyett kétes értékű házi praktikákra és kívülállók tippjeire bízzuk felépülésünket. Mit tesz egy okos beteg, ha gyorsan és biztosan gyógyulni akar?
Ha úgy érezzük, túl zavaróak a mellékhatások, ha túl bonyolult és megterhelő a kívánatos életmódra átállni, akkor jó, ha megszólal a fejünkben a vészcsengő, mert valószínűleg közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor önhatalmúlag abbahagyjuk a kezelést.
A gyógyszerszedés megváltoztatása vagy abbahagyása helyett ilyenkor sokkal okosabb, ha felkeressük az orvosunkat, és beismerjük, hogy problémáink adódtak. Valószínűleg fog tudni megoldást javasolni például másik, új fejlesztésű gyógyszer felírásával. Számos olyan okos gyógyszer létezik, amelyek jóval kíméletesebbek, hatékonyabbak a hatásaikat tekintve. Hogy miért nem eleve ezzel a gyógyszerrel kezdték a kezelést? Azért, mert az új fejlesztésű okos gyógyszerek rendszerint drágábbak, így a szabályozások miatt az orvos nem minden esetben ilyen készítményekkel kezdi a betegség kezelését. De nem csak ebben segíthet a doktor: egy beszélgetéssel átlendítheti a beteget a nehéz periódusokon, tanácsot, útmutatást adhat arra, hogy milyen módszerekkel sikerülhet az életvitelét a megfelelő irányba terelni, és támogatást tud adni lelki értelemben is.
Gyakran előfordul az is, hogy valaki annyira nyugtalan az orvosnál, hogy képtelen megjegyezni, milyen kezelést írtak neki elő, vagy éppenséggel fél kérdéseket feltenni és ezzel „zaklatni” a fehérköpenyes, tiszteletre méltó doktor urat. Teljesen normális, ha valaki idegesebb egy kicsit a rendelőben – szinte mindenki így van ezzel. Nem kell ezt szégyellni, hanem ehelyett vegyünk elő papírt és ceruzát, és jó diák módjára jegyzeteljünk: még ha kicsit mulatságosnak is hat ez, sokkal jobb, mintha tévedésből, félrehallás miatt nem megfelelően hajtanánk végre a kúrát, amivel gyógyulás helyett csak nagyobb bajt szerzünk magunknak. A kérdések pedig egyáltalán nem zavaróak egy rendelőben, hanem nagyon is hasznosak mind az orvosnak, mind a betegnek. Az orvos egyébként pont azért van, hogy megállapítsa és elmagyarázza a betegnek, hogy mi a baja, és aztán megkeresse a legjobb gyógymódot.
Aki teljesen gyógyszerellenes, annak is tudnia kell két dolgot: egyfelől a gyógyászati készítményeket nem ellene, hanem érte fejlesztik óriási idő- és pénzráfordítással a kutatók, másrészt ő sem más, mint a többi ember, és ugyanúgy meggyógyíthatják a gyógyszerek, mint előtte már sok ezer sorstársát. Természetes és normális a gyanakvás azon dolgok iránt, amiket nem ismerünk, épp ezért a legjobb, amit megtehetünk magunkért, hogy megpróbálunk tájékozódni és a legtöbb információt begyűjteni az állapotunkról és a lehetséges gyógymódokról. Ezek hiányában nem lehet mérlegelni a gyógyszerszedés előnyeit és hátrányait, és nagy valószínűséggel csak magunknak ártunk, ha zsigerből elutasítjuk az orvos által javasolt terápiát.
Szintén jellegzetes „tünet”, hogy valaki elkezd kételkedni a doktor kezelési javaslataiban, és meginog a bizalma a kúrában. Ez is normális reakció, ha a gyógyulás nem a nagykönyvben megírt ütem szerint zajlik. Ilyen esetben nem az a jó megoldás, ha orvost váltunk, és sutba dobjuk a terápiát, hanem ha nyíltan megbeszéljük kételyeinket a doktorral, és csak a konzultáció után döntünk a következő lépésről. Könnyen megeshet, hogy valóban nem nekünk való az előírt kezelés, és az orvos ezt felismerve új gyógymódot javasol, de az is előfordulhat, hogy valóban másik orvost kell keresnünk. De mivel ők a szakértők, a saját gyógyulásunk érdekében inkább hagyatkozzunk az ő tanácsaikra. (nlcafe.hu)
