Lemezei eleinte fehérek, majd barnulnak. Szorosan egymás mellett nő kisebb-nagyobb csoportokban, ezért aránylag hosszú tönkje görbült, színe a kalapéhoz hasonló (közvetlenül a kalap alatt világosabb), gallérja sárgás. Élő és elhalt lombos fák körül az avarból jön elő tömegesen a még viszonylag kevésbé esős években is. Megállapították, hogy micéliumhálózata a talaj felszínéhez közel akár több hektár területen is elterjedt, és életmódját tekintve szaprobionta, de parazita is lehet, megtámadja az élő fa anyagát is. Ezért az erdészet egyik kiemelten kárt okozó gombájának számít.
Tönkje szívós, étkezésre ezért alkalmatlan. A kalapját is legalább húsz percig kell főzni (és mert könnyen romlik, minél hamarabb el kell készíteni), nyersen ártalmas emésztőrendszerünkre, s ha nem főztük elegendő ideig, gyomorrontást okozhat. A kellemetlenül nyálkás levét öntsük el. Nálunk leginkább gombás zakuszkát készítenek vele, de levesbe és pörköltnek is alkalmas, sőt, kedvelik fasírtba is, a hússal együtt átőrölve.