Szeszmacska, székely mintaférj – ilyen állat nincs es –, csemer istennyila, rézfaszú bagoly – ilyen és ehhez hasonló állatfajtákkal ismerkedhettek meg mindazok, akik csütörtök délután a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban részt vettek György Attila Bestiarium Siculorum című kötetének bemutatóján.
S hiába a tárcákban visszatérő Ne tudd meg, mi az! felszólítás, a résztvevők, bizony, megtudhattak egyet s mást – nem csupán a szerző kiapadhatatlan humoráról, nyelvi leleményességéről, de szűkebb környezetünkről, velünk élő embertársainkról is.
Mert miközben a szerző beszélgetőtársa, Lakatos Mihály a képzeletbeli állatfajták leírását tartalmazó prózakötet műfaji besorolását ecsetelte – tisztázva a bestiarium eredetét, jelentését, illetve rámutatva egyebek mellett arra, hogy miben más, mint például Jorge Luis Borges Képzelt lények című könyve vagy Nagy Lajos Képtelen természetrajza –, György Attila jószerével csak felolvasott a kötetből, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon: ezek az állatfajták nem is annyira a fantázia szüleményei, itt élnek közvetlen környezetünkben, szembejönnek velünk az utcán, megtalálni őket a kocsmában, elbeszélgetünk velük, hozzánk tartoznak. A töményen adagolt humor így szinte észrevétlenül válik a szatirikus társadalomrajz eszközévé a kötetben – mutatott rá Lakatos Mihály.
S hogy miként születik egy ilyen gyűjtemény, arról György Attila szólt röviden: jópofa ujjgyakorlatnak indult, írás közben született az ötlet, hogy kötetté kerekedhet. És annak ellenére, hogy esti mesének nem ajánlatos a gyűjtemény, igen kedvező fogadtatásra talált – mutatott rá Lakatos Mihály, idézve a Tusványoson 2013-ban bemutatott kötetről azóta megjelent recenziókból. Aligha véletlen hát, hogy lesz folytatása a Bestiarium Siculorumnak – ígérte György Attila.
