A székelyek nagy menetelésének emlékére jelképes székely keresztet állítottak a kisborosnyói történelmi parkban. Egyedi eseménynek voltunk szemtanúi, ehhez hasonló emlékállításról eddig még nem adott hírt a magyar média.
Az emlékpark központi részén helyeztette el azt a keresztet a helybeli Nyíres Lokálpatrióta Kör, amelyet Kelemen Dénes gelencei népművész tervezett, s amelyre a Kilyénben élő Buzsi Károly faragómester rávéste Bereck és Kökös község nevét, a nagy menetelés két végpontját, s azt, hogy a tavaly októberben e két történelmi település közötti 53 kilométer hosszúságú szakaszon százhúszezren akartuk bizonyítani, hogy a székelység és a magyarság nem adja fel az autonómiáért való küzdelmét, és önrendelkezést követel magának.
Nem véletlenül rögzítették az emlékállítást szeptember 19-ére: ez az Európa-szerte zajló Kulturális Örökség és a Székely Kultúra Napja rendezvénysorozat előestéje, a tavaly október 27-én megrendezett nagy menetelés időszaka. Déli 14 órakor a kisborosnyói templom harangjai hívták az emlékparkba azokat, akik szívügyüknek tekintették az emlékezetes eseményt. Székely Róbert, Kisborosnyó újonnan megválasztott fiatal református lelkésze Máté evangéliumának textusára építette ünnepi igehirdetését. A tavaly október 27-én jó volt együtt imádkozni – hangsúlyozta a lelkész –, jó volt együtt lenni és kinyilvánítani a megmaradás akaratát, megmaradni székelynek, magyarnak. Erre emlékeztet a ma felállított kereszt, erre a felolvasott igerész: „hogyha mindvégig megállunk, kitartunk, akkor megmaradunk”. Nemzeti imánk eléneklése után nagytiszteletű Szőcs László, a Kézdi-orbai Református Egyházmegye főjegyzője mondott áldást az emlékkeresztre.
Damó Gyula nyugalmazott tanító, a lokálpatrióta kör ügyvezető elnöke kiemelte, hogy az emlékpark kopjafa-erdejében elhelyezett kereszt nem a gyászt, nemzetünk halálát és a szomorúságot jelképezi, hanem a székelységünk örökkön-örökké feltámadni akarását. Arra gondoltam – mondta –, milyen jó lenne, ha nemcsak a papíron, képeken és videón, hanem tárgyi emlékként is fennmaradna a nagy menetelés, a székelység jelentős nemzeti megmozdulásának emléke. Köszöntötte „a megjelent együtt érző szíveket”, jelesen a Gyergyócsomafalváról Kisborosnyóra érkezett Borsos Gézát, a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei térségének elnökét, aki jelenlétével megtisztelte az emlékállító ünnepséget, a nagy menetelés főszervezőjét, Gazda Zoltánt a Székely Nemzeti Tanács, majd Szakács Zoltánt az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében. A jelen levő méltóságok székely szalagokat kötöttek az emlékkeresztre. Gazda Zoltán Izsák Balázs SZNT-elnök üzenetét tolmácsolta. Kijelentette: a székelyek nagy menetelésével történelmet írtunk, és hiszi, hogy nemcsak ez a kereszt fog erre majd emlékeztetni, mert az esemény újkori történelmünk legnagyobb horderejű rendezvénye és tiltakozó megmozdulása, amely a román hatóságok ingerküszöbét is megérintette, és a legjobban mediatizált tiltakozásként jelent meg a világsajtóban. A székelység igazából csak akkor válhat székely nemzetté – folytatta a gondolatkört Borsos Géza –, ha kinyilváníthatja önrendelkezési akaratát, s azt meg is tudja valósítani.
Szőcs Levente, Nagyborosnyó község polgármestere méltatta a 80 éves Damó Gyula tevékenységét, s a kulturális örökség napjára utalva átadta a községvezetés elismerő oklevelét. Székely vendégasztalnál végződött az ünnepség, amelyet a helybeli református nőszövetség terített meg.
