Visszapörgetett történelem. A háború emberközelből. Szenvedés, barátság, szerelem, fogság. Képek, levelek, képeslapok, személyes tárgyak, naplók, amelyek az első világháború borzalmait, csendesebb hétköznapjait, a hátország történéseit mutatják be a korszerű muzeológia eszközeivel. Az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum a Tudatom, hogy én még jól vagyok című kiállítással állít emléket a nagy háború elesettjeinek. A vasárnap délután megnyitott tárlat része a Kárpát-medencei Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozatnak.
A Damokos-kúria bejáratánál a tárlatlátogató kipróbálhatja az első világháború távközlési eszközeit, megszólaltathatja a hangos morzét, megismerkedhet a jelzőkoronggal, és ezzel máris közelebb kerül a korhoz, melyet a kiállítóteremben részleteiben is megismerhet. A négy évig tartó véres háború kitörésének körülményeit ismertető pannót a reklámsarok követi, ahol a katona reklámarcként jelenik meg, a reklámképek és -grafikák rendkívül igényesek, figyelemfelkeltőek. Hirdetnek egyenruhát, műkezet, műlábat, élelmet, harci kellékeket, ötven koronáért egyenruházati zsinórt. A fényképek az emlékhagyást szolgálják, egyes fotók a harctéren, a lövészárokban, a táborban készültek, másokat már bevonulás előtt készíttette a család, amikor még mindenki együtt volt. A fotók fontos dokumentumok még akkor is, ha egyesek hátlapjáról hiányzik a név, a dátum, az egyenruha ellenben azonosító jel, tévedhetetlenül meg lehet állapítani, hogy mikor viselték.
A kiállítás külön foglalkozik a nők szerepével a háborúban. Többek között bemutatják a csernátoni Végh Ilona önkéntes nővér emlékeskönyvét, amelybe a sebesült katonák írtak, olykor verses formában. Nagy teret szentelnek az önkéntesként bevonult és a törcsvári csatában, a román betöréskor hadifogságba esett, majd a măstăcani-i fogolytáborban húszévesen elhunyt csernátoni Végh Pál katonanaplója ismertetésének, amely arra ihlette Dimény H. Árpád fiatal költőt, hogy versbe öntse Végh Pál gondolatait. Ezekből a versekből szemelgetett Mátray László színművész a megnyitó ünnepi műsorában. Egy makett a lövészárkot illusztrálja, a tárgyi emlékek között pedig találunk kardot, puskát, sisakot, harci dobot és kürtöt, borotvafelszerelést, kávéscsészét, kitüntetéseket, segélybögrét, amelyen hirdetik, hogy a hadiözvegyek és -árvák megsegítésére gyűjtenek. Szerelem a háborúban, a frontélet mindennapjai és további tematizált pannók sorjáznak a rendkívül igényesen berendezett tárlaton.
A megnyitón Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója nagyon mainak és korszerűnek nevezte a kiállítást, szerinte a különböző témák szerint tálalt szöveges és képi ismeretanyag emberközelbe hozza az első világháborút, és Damokos Csaba látványterve, valamint a megvalósítás mindenben megfelel a modern tárlatberendezésnek. Dimény-Haszmann Orsolya muzeológus, a kiállítás szakmai kurátora, a kivitelező csapat vezetője ismertette: a bemutatott anyag a múzeum saját gyűjteményéből állt össze, amit nagyapja, idős Haszmann Pál kezdett gyűjteni, majd édesapja és testvérei folytattak, a cím megválasztásával pedig arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy milyen fontos szerepe volt a háborúban a híradásnak, annak, hogy a katonák levelezhettek és tudathatták az otthoniakkal, hogy jól vannak, életben vannak. József Álmos helytörténész hangsúlyozta, bár az első világháború tragikus kimenetelű volt Magyarország számára, mégis van, amire büszkék lehetünk, hiszen a magyar hadsereg hősiesen helytállt. A történelmi Magyarországról három és fél millió férfi vonult be, ötszázezren elpusztultak, másfél millióan megsebesültek, nyolcszázezren foglyul estek – ismertette a téma kiváló ismerője.
A háborús híradás eszközeiről Csáky Árpád mérnök tartott rövid tájékoztatót, majd bemutatott néhányat közülük. Zayzon Ágnes és bandája a mezőségi Búza dalaiból összeállított műsorral, a helyi férfi dalcsoport katonadalokkal tette ünnepélyessé a kiállítás megnyitóját.
