Közismert tény, hogy az euro-ázsiai hazugságládák romániai „hírtelevízióinak” sztárjai ádáz harcban állnak egymással, egészen az alpári személyeskedésig elmenően rágalmazzák egymást a közvéleményt formálni akaró „sztárok”. Néhány éve az Antena 3 nyilvánosságra hozott egy listát, ahol civilek neve szerepelt katonai rangjukkal.
Azt állították, hogy érdemeik elismeréséül bizonyos újságírók is katonai rangot kaptak, Robert Turcescu – aki felívelő pályája során majdnem mindegyik csatornánál megfordult, s két elnökjelölti vitát is vezetett moderátorként – ezen a listán ezredesi rangban szerepelt. Akkor teátrális show-műsor keretében tagadta a vádakat, azt állítva, hogy mindez nem igaz, hiszen ő még katona sem volt, hogyan lehetne akkor ezredes?
Néhány napja az újra hiperaktív államfő – aki részt vesz a kampányban – azt állította, hogy a jelöltek között titkos ügynökök is szerepelnek. Megszólalt Ilie Sârbu is, szerinte a vezető tévémogulok között is vannak titkos ügynökök, s meg is nevezte Robert Turcescut, aki vasárnap a blogján gyónt, elismerte, hogy alezredesi rangban tevékenykedett, s mindezt egy elképesztő önvallomásban televíziójában, a B1-en munkatársai előtt is megtette. Gyónt, ha ugyan meglehetősen zavaros szövegére ez a megfelelő kifejezés – csak a jóisten tudhatja, kicsoda Robert Turcescu, mondta, igen, alezredesi rangban szolgált a katonai hírszerzésnél, dokumentumokat is mutatott, de részleteket nem árult el, kivonult a műsorból. Előtte még kifejtette: mindezt egy vizsgálóbíró előtt mondja el részletesen, bízik az igazságszolgáltatásban.
A többi csatorna felkapta a hírt, és elkezdődött a rágalmazások és hipotézisek végtelen sorozata, ami folytatódott a hét elején is. Egyes riválisai azt állították, a bejelentés államtitoksértés, még akkor is, ha ő fedte fel saját magát, s ezért kettőtől hét évig terjedő szabadságvesztésre számíthat. Ha állításáról kiderül, hogy légből kapott színjáték része, akkor okirathamisításért, a közvélemény félrevezetéséért s a hadsereg lejáratásáért ítélhetik el. A védelmi minisztérium nem akarta kommentálni a bejelentést. Más riválisai azt állították, mindez egy pokoli terv része, beismerésével akarja kényszeríteni az érintett államfőjelölteket, hogy ők is valljanak, „tisztuljanak meg”. Mindez minden határon túlmegy, az is kérdés, hogy miként kémkedhetett, s kik után szimatolhatott az a Turcescu, aki másfél évtizede jóformán ki sem tette a lábát a különféle tévéstúdiókból, és osztotta az észt. Egy emlékezetes műsorában fekete és fehér golyókat osztogatott – most magának adta a feketét. De továbbra is kérdéses: miért?
Ez a bizarr, hallucinatorikus színjáték csak most kezdődött, s bizonnyal folytatódik, elvégre Aszurdisztánban vagyunk. Ami pedig a „pokoli terv” államfőjelöltekre vonatkozó titkos célját illeti, nem volna egyszerűbb átvilágítani őket, mint az normális országokban szokásos?
