Családunk régi, kedves ismerős hölgye két óvodáskorú gyerekkel andalogva hazafelé tart a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park és az első buszmegálló közötti szakaszon. Utolérem, s mint városom művelődési életének egykori illusztris vezetőjével, beszédbe elegyedünk.
Rákérdezek a vele sétáló fiúcska és leányka kilétére; hátrafordul pillanatra, s megkéri a kézen fogott nagyobb fiúgyereket: mutatkozzál be szépen a bácsinak, mondd, hogy hívnak, hány éves vagy. Marcinak hívnak és hatéves vagyok...
És mert a becenév mögött a Márton nevet sejtem rejtőzni, a nagymama segítségemre siet. Nem ismerheted őket, a fiam gyermekei. Nemrég jöttek haza a tizenhat szövetségi államos Bajorországból, München közeli városból, mert a közeledő új tanévet valamelyik iskola előkészítő magyar osztályában kell kezdenie Marcellnek.
Íme, a felmutatható példa, kedves háromszéki anyák és apák! Az értelmiségi, nemzeti érzelmű nagymama haza- és népszeretetének meggyőző példája!
És ezen tűnődöm az iskolakezdés napjaiban is. Na meg azon, hogy a Benedek Elek fiának, az írónak, irodalomtörténésznek, műfordítónak keresztnevét viselő, szüleivel hazatérő, bátor székelyecske vajon miként fogja érezni magát megyénk közel 2300 elsőseként, akik életükben először lépték át az iskola kapuját. Vajon miként érzi majd magát az előkészítősök számára külön berendezett tanteremben, a kisméretű asztalok és székek között, a játszósarokban?
Hogy megtudhassam, legújabb kis pajtásomat meglátogatom a legközelebbi vakáció, november első napjaiban. Hiszem, hogy ,,férfias” barátságunkat még szorosabbra fűzzük.
