Szép helyre telepedtek őseink – mondták a nagytusnádi borvízkútnál ácsorgók –, mert itt minden van, termőföld, erdő, kaszáló-legelő, borvíz, vasút! Igazuk van.
Az Olt teraszáról belátni az egész Alcsíki-medencét, keleten a Csíki havasokra, nyugaton a Dél-Hargitára, délen pedig a Csomád-hegy kúpja és a Tusnádi völgyszoros felé van szép kilátás. Az ikertelepülés két oldalról üli meg a völgyet: keleti szélén a községközpont, nyugatin Újtusnád terül el. Megszépült a kultúrház mutatós épülete, elkészült az ivóvízhálózat, a szennyvízelvezetést pedig az Olton túli Újtusnádon kezdték meg, nehogy azt higgyék az odavalók, hogy Újfalu mostohagyermeke Nagytusnádnak.
Reggeliben még csendes a falu. Pál Vilmos, a település fiatal plébánosa, ezer katolikus lelki gyámolítója azonban készséggel fogadott, és elmondta, hogy több évig volt gelencei és kézdivásárhelyi káplán, szerette a templomos felső-háromszéki székelyeket. – Éppen 200 éves műemlék jellegű plébániatemplomunk – meséli – Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelték. Ennek múltjáról és a falu tatárjárás-kori szeretszegi régi templomáról Jánosi Csaba, a falu szülötte gyűjtött adatokat, s az október 4-ei templombúcsúról is beszámol majd.
A templom külső fala mellett látható a település jeles szülötte, Imets Fülöp Jákó (1837–1912) pap, tanár, író, a csíksomlyói gimnázium egykori igazgatójának síremléke, az iskola homlokfalán ott áll portré-domborműve, az épületbelsőben pedig az emlékére berendezett állandó tárlat. Ugyancsak a templom külső falán találtuk meg Nagytusnád másik jeles szülötte, Ábrahám Ambrus (1893–1989) Kossuth-díjas akadémikus, zoológus és ideghisztológus emléktábláját is, akire büszkék a falu lakói, s akire tavaly, születésének 120. évfordulóján emlékeztek a helybeliek és a nagytusnádi tanulóifjúság. Kilencvenöt éves korában hunyt el Budapesten. A tusnádi mater filiája a szomszédos Csíkverebes, temploma a Szent Őrzőangyalok tiszteletére épült. Ennek a kicsiny falunak volt szülötte Sándor Imre (1893–1956) római katolikus pap, gyulafehérvári nagy prépost, püspöki helynök, a római katolikus egyház mártírja, aki a Râmnicu Sărat-i börtönben halt vértanúhalált 1956. február 7-én, s akit sajnos már lassan kezdenek elfeledni falusfelei. Verebes kapcsán eláruljuk olvasóinknak a kissé humorosan hangzó, de hihető magyarázatát annak a szólásmondás-félének, miszerint Csíkban a vereb nem madar (Csíkban a veréb nem madár). Folytatása így hangzik: mert ha madar volna, akkor Csíkverebest Csíkmadarasnak hívnák!
A lelkész elmondta, hogy minden liturgikus szabály ellenére a nagytusnádi templom érdekessége, hogy Szent Ferenc ugyan a védőszentje, de a főoltárképen nagytusnádi Kovács Miklós (1827–1852) püspök látható, aki anyagilag jelentősen támogatta az 1814-ben felépülő templom belső felszerelésének költségeit. Sok pénzzel segítette Kovács Miklós püspök a megkapaszkodásban, új élet építésében az Oltelvére átköltözötteket, így Újtusnád lakóit is. Szent Ferenc szobra egyébként a nagytusnádi Borvízmúzeum, Erdély első Borvízmúzeumának előterében látható, ugyanis őt tartják a környezetvédők védőszentjének. A fából készült szobor a magyarországi Lovasi Zsolt alkotása, a múzeum megálmodója pedig éppen az említett Jánosi Csaba, aki csíki geológusként Székelyföld ásványvizeinek kiváló ismerője, a Székelyföldről készülő mofettáskönyv leendő társszerzője. A nagytusnádi fúrt kútból feltörő csorgónál, közvetlen a műút közelében, a kulcsos borvízmúzeumban Jánosi Csaba édesanyja fogadott tárlatvezetőként. Az idős székely asszony magyarázatával ámulatba ejtette a velünk egy időben érkező látogatókat. A kis, jurtaszerű épületben működő múzeum felhívja a figyelmet a Székelyföldön található borvizek értékeire, kutatóira, az erre épülő ivó- és fürdőkultúrára, valamint a palackozás történetére.
Átsétáltunk Újtusnádra is, amelynek egy részét már a Dél-Hargitából lefolyó patakok öntözik. 1882-ben alapították a leégett Nagytusnád Szeretszeg nevű részének lakói – mesélik a szájhagyomány alapján a helybeliek. Figyelemre méltó helye a falu déli határában az Oltba ömlő Ravasz-patak fejében fekvő, és növényritkaságairól ismert borvizes Nádasfürdő. Tulajdonképpen ez a régi Tusnádfürdő, melyet már századokkal ezelőtt is ismertek a környékbeliek. Jelenleg botanikai rezervátum. A négyhektáros forráslápban jégkorszaki maradványnövények élnek: a szibériai hamuvirág és a fogas pajzsika. Az újtusnádi Középpatak forráslápja is természetvédelmi terület, itt él a tundrai törpenyír, s ez ennek a ritka és értékes cserjenagyságú nyírfélének a legdélibb ismert előfordulási helye Európában. Nádasfürdőt 2002 nyarán meglepő leleményességgel felújították az ismert fürdőépítő kalákamozgalom budapesti és helybeli fiataljai. Sajnos, mint láttuk, zömében fából épült deszkás ösvényeit-létesítményeit mára már megviselte az idő, felújítása ismét időszerű lenne. Újtusnád katolikus templomát is meglátogattuk. A XIX. századi építmény titulusza Páduai Szent Antal. Lent, az Olt völgye mélyében rejtőző szénsavas asztali vizet Tusnad néven palackozza a székely körvasút közelében működő, 1973-ban létesített palackozóüzem.
