Máthé Jenő neve aligha ismeretlen a sepsiszentgyörgyi autójavítók, na meg -tulajdonosok körében. És nem csupán azért, mert szerelőműhelyében közel két évtizede ügyfelek százait szolgálja ki, hanem azért is, mert felmenői, apja, sőt, nagyapja, szintén az autószerelés „szerelmesei” voltak.
– Életkorát nézve bizonyára nem egy időben kezdődött a szakma gyakorlása és a magánvállalkozás. Mi volt az indíttatás?
– A szakmában persze jóval korábban kezdtem dolgozni, 1983-ban az akkori sepsiszentgyörgyi IRTA-nál. Marosvásárhelyen végeztem a szakiskolát, és ide helyeztek ki. Nagyapám is, apám is autószerelő volt, én elindultam tiszti iskolába, a tengerészetre, de nem jött össze. Gyulafehérváron a tiszti líceumban a felvételink nem sikerült, Szentgyörgyről senkit nem vettek fel akkor. Így lett belőlem autószerelő. ’89-ben átmentem az IMASA-ba, azt ígérték, elvisznek Kubába dolgozni. De nem mentünk Kubába, mert jött a forradalom. ’96-ban indítottam az első magánműhelyt, ’97-ben az elsők között hagytam ott a gyárat a leépítések miatt.
– Hogyan indul egy ilyen vállalkozás? Csak egyszerűen belefog az ember? Mi kell hozzá?
– Először is ismerni kell a szakmát, és kell bátorság. Amikor nekifogtam, sokan kérdezték, hogy ez a kölyök mit tudhat. Az elején a József Attila utcában volt a műhely, az engedélyhez kellett a szomszédok beleegyezése. Az egyik szomszéd mondta a másiknak – később hallottam –: aláírom, a kölyköknek úgysem lesz munkájuk. Kezdetben Universal Motor néven egyéni vállalkozásként működtem, 2003-tól szükség volt, hogy kft.-vé alakuljak, mert megszűnt a lehetőség, hogy alkalmazottam legyen. Akkor lettem Máthé Jenő Service Kft., ha már apám s nagyapám is autószerelő volt.
– Mennyire kellett kezdetben befektetni a vállalkozásba?
– Hát a minimális szerszámkészlet kellett, de apámnak megvoltak nagyjából. A prések, marógépek most is működnek. Aztán kitalálták a célszerszámokat, diagnosztikai műszereket, meg kellett tanulni a használatukat, kellett egy csomó engedély, mindez sok pénzbe került. Ezt mind saját erőből kellett előteremteni, nem állt a hátam mögött senki, hogy ne, Jenőke, itt van, vásárold meg. Mindet a két kezemmel kellett előteremtenem. Azért vagyok még mindig bérbe, mind a szerszámokba fektettem a nyereséget.
– Hogyan bővült a műhely?
– Fokozatosan, jött a klientúra, a régebbiek, az újak, máshonnan is, Barótról, Kézdiről, Kovásznáról, Brassóból, Buzăuból. A pénzt félretettem, folyamatosan fejlesztettem a szerszámkészletet. Két éve vagyok itt, az Oltmező utcában, egy ideig a volt Plasticónál béreltem telephelyet, onnan három nap alatt kellett elköltözni. De valahogy így jártam a József Attila utcában is, elmentem szabadságra, senki nem szólt, hogy elkezdődik az utca javítása. Alig sikerült a munkát leállítani, hogy az autókat ki lehessen hozni az udvarról. Itt az épület félig volt kész, menet közben kellett befejezni.
– Az ügyfeleket hogyan lehet bevonzani?
– Ebben a szakmában a jó hírnév a legfontosabb, elmegy szájról szájra, ha valamelyik ügyfélnek tetszik a munka, s az is, ha nem. Hosszú ideig cégeknek javítottam, amíg még sok szállítóvállalat fungált. De le kellett építeni ezeket, mert egyszerre sok munkát hoztak, negyven kocsi állt az udvaron, s minden javítást szombaton kellett volna elvégezni. A gépparkok is öregedtek, gond volt az alkatrészbeszerzéssel, kezdtek olyan kérésekkel jönni, hogy írjam le, mennyi időbe kerül egy kerékcsere. Meguntam, s leépítettem a cégeket.
– Változott a szakma, a szolgáltatási kör az elmúlt közel két évtizedben?
– Nagyon sokat változott. Az emberek igénye elsősorban. Régebb azt mondták, Jenőke, az első lökhárítótól a hátsóig mindent csináljon meg. Most már azt mondják: ezt az egy gömbcsuklót cserélje ki, mert a másikra már nincs pénz. Mert új kocsit vett, de 1992-es kiadású. Aztán vannak a drágább autók, amihez az alkatrész is jóval drágább, és a javítás is több tudást, odafigyelést igényel. Az a módszerem, hogy mindenkit felvilágosítok, általában telefonon: ez az alkatrész ennyibe kerül, az annyiba, a javítás ennyibe. Mégis akadnak gondok. S az autók is sokat változnak, célszerszám, diagnosztikai programok nélkül nem lehet dolgozni. Ebbe a szakmába mindennap tanul az ember. A jótállás rendszere is más, ha bekerül egy autó hozzám, nem csupán a javításra kell garanciát adni (az alkatrészre a szállító vállalja a jótállást), hanem arra is, hogy az autót az eredeti állapotába adjuk vissza. Ugyanakkor kell követni az itt javított autókat. Adatbázisom van például arról, mikor melyik autót hány kilométerben javítottam.
– Rengeteg a külföldi autó, az újabb modellekben sok az elektronika. Hogyan lehet lépést tartani a javításban?
– Felkészítőkre kell járni, tanfolyamokra. Amikor az első tesztprogramot vettem, nem tudtam, mit kell kezdeni vele, el kellett menni iskolába, megtanulni. Hiába, hogy korábban a motorokat ismertük, minden autó egy külön rendszer, kell tudni, hogy mi mire való, hogyan működik. Mert anélkül könnyű elrontani egy autót, de aztán még nehezebb helyrehozni a hibát. De kell vigyázni a kocsik tisztaságára, állapotára is. Az emberek sokkal türelmetlenebbek, nem is mondják el, hogy mi a baja, nem is kérdezik, hogy tudjuk-e vállalni, csak azt, hogy mikor lesz kész, és mennyibe kerül. Minden aznap kellene...
– Változott az alkatrészek beszerzésének módja is...
– Amióta én ezt a szakmát gyakorlom, nagyon sokat javult. Régebb egy alkatrészre egy hetet is kellett várni. Ma már nagy a verseny, két alkatrészellátó céggel dolgozom rendszeresen, nagy lerakatok, bátrabban rendelek tőlük, mert ismerem. Persze így is megtörténik, hogy rossz alkatrészt szállítanak.
– Végül is az autójavítás mára összetettebb szolgáltatássá vált, ahol a kliens teljes körű kiszolgálást vár el.
– Igen, és ennek következménye, hogy legtöbb szerviz szakosodott. Én a mechanikával foglalkozom, motor, futómű, sebességváltó, motordiagnosztika, klíma javítása. A villamossági hibákra, a bádogosmunkákra más szerelőt ajánlok.
– A konkurencia befolyásolja-e a működést?
– Engem nem befolyásol. Igaz, valamikor csak egy páran voltunk a városban, most sokkal többen, de engem egyáltalán nem zavarnak. Van egyesületünk is, a SASZE, közösen csináltattunk például egy egyszerű szervizkönyvet, amit ingyenesen adunk ügyfelünknek, ha nincs az autójának gyári szervizkönyve. Ebbe lehet beírni a javításokat, az időpontokat, mindent.
– Merre tart az autóipar?
– Az űrhajó felé, tiszta elektronika az egész, ezért nagyon sérülékenyek is. Lassan nem az autóeladás, hanem az alkatrészeladás az üzlet, ez nekünk, javítóműhelyeknek jó. De tényleg kényelmes, jó autókat csinálnak most, komolyak, és így a javítás is igényesebb munkát követel
– Máthé Jenő zenészként is ismert, hogyan lehet összeegyeztetni a két elfoglaltságot?
– Úgy, hogy fél hatig, hatig dolgozom, itt a gitár a műhelyben, innen megyek próbára. Régi hobbi, már a nyolcvanas években zenéltünk, díjakat is nyertünk, fesztiválokon vettünk részt, emlékezetes az Evolúció című két és fél órás koncertünk a Dózsa-klubban, valamikor a nyolcvanas évek végén. Aztán sokáig nem zenéltünk, mert nem szabadott. 2010-be jutott eszünkbe, hogy volt egy együttesünk huszonöt évvel ezelőtt. Azóta ismét zenélgetünk, rockot, bluest, évente néhány koncertünk van (most pénteken a Bisztróban), a rockkarácsonyra minden évben várnak. A zenélés kikapcsolódás, levezeti a feszültséget.
