Az egyik legnyitottabb szellemű román politikus és publicista, a brüsszeli képviselő, Adrian Severin lepett meg legutóbb a kontinens fővárosában is hangoztatott, romákra vonatkozó álláspontjával.
Adrian Severin ugyanis arra buzdítja az uniós államok hatóságait, ne hazatoloncolással oldják meg a náluk galibát okozó romák ügyét, ne Romániának nyújtott segélyekkel véljék letudottnak a rájuk háruló teendőket, hanem saját ,,felségterületükön" próbáljanak megoldást találni e makrancos etnikum integrálására, kezelhetővé nevelésére.
Adrian Severin nézetei sokféle tényező eredői lehetnek, nyilvánvalóan a minapi drákói olasz reakciók is belejátszanak abba, hogy a meleg égövet Olaszhonban megkedvelő cigányság hazahajkurászása ellen szót emeljen, és ezt nem csupán okkal, de joggal is teszi.
A mód azonban, ahogy a tévé hírműsorában mintegy ,,hazaszól", többszörösen meggondolkodtató. A képviselő ismeri a közeget, melynek ír és játszik, tudja, mit értenek szavaiból, akik hallgatják, mit olvasnak a sorok között, akik újságcikkeit böngészik. A nála műveletlenebb külügyminiszter meg is fogalmazta, mikor a sivatagba deportálással kapcsolatos ötletét a sajtóra bízta. Nincs mit köntörfalazni, miután évszázadnál régebb idő óta ― a cigány rabszolgaságot a 19. században számolták fel az akkor dunai fejedelemségek néven ismert Moldvában és Havasalföldön ― a román politika nem tudja, mitévő legyen a romákat illetően, az uniós csatlakozás pedig valami sanda, fals reményt ébresztett sokakban, hogy amit sem beolvasztással, sem elüldözéssel, sem rendőrterrorral, sem másképpen megoldani nem lehetett eddig, attól most a nyugati jóléti államok vonzása, a szabad költözködés szabadíthatja meg az országot.
S valóban, külföldet járók tanúsíthatják, a kontinensen mindenütt lehet már hazai romákkal találkozni. Magam a római Spanyol Lépcsőkön kérdeztem rá egy konzervdobozzal kolduló asszonyra, hogy ugyan mondja, hová való. Hibátlan románsággal felelte: én ide, la! Ő tehát már római lakos, és onnan jószántából nem tágít.
Vele hát nem lesz baja a román hatóságoknak, ha terve sikerül, és az örök hontalanok módján oda honosodhat. Abban reménykedni azonban, hogy a három-négy milliós tömeg mind elillan e szép tájakról, és mintegy magától létrejön a homogén nemzetállam, merő illúzió. Előbb-utóbb igenis ki kell dolgozni a cigányság beilleszkedését-beillesztését, avagy éppen különlétét és a többiekkel való együttélését szavatoló politikát, hatósági bánásmódot.
