Ezekben a hetekben, amikor a sikertelen skót népszavazás és a készülő katalán referendum okán végre az Európai Unió vezetőségét is foglalkoztatni kezdte az autonómia kérdésköre, különösen érdekes lehet a hongkongi tüntetéssorozat.
De valójában mi is történik Hongkongban, és miért? A hongkongi demokratikus mozgalom még tavaly indult Occupy Central néven egy jogászprofesszor, Benny Tai Jiu-ting irányításával. A mozgalom elsősorban azt szeretné elérni, hogy általános választásokon válasszák meg a következő hongkongi kormányzót. Erről a pekingi vezetés hallani sem akar, augusztusban úgy döntöttek, hogy mindössze 2–3, a pártközpont által jóváhagyott jelölt közül lehet majd választani. Ez mélységesen felháborította a hongkongiakat, s megkezdődtek az esernyős tüntetések, a diákok polgári engedetlenségi mozgalmat és bojkottot, ülősztrájkokat szerveztek, majd blokád alá vonták Hongkong belvárosát is. A vezetés rosszul reagált, rendőröket vetettek be, de ez csak olaj volt a tűzre, egyre több fiatal vonult az utcákra. Szerdán a rohamrendőröket visszavonták, a Kínai Népköztársaság 65. évfordulóján a diákok mellett idősek is megjelentek, egyes számítások szerint százezres nagyságrendű tömegek vonultak az elbarikádozott terekre. Hiába csatlakoztak azonban százezrek a tüntetéshez, az ünnepnap valójában nem hozott változást a kormányzat és a tüntetők szembenállásában. A tüntetőktől függetlenül a kormány megtartotta a maga ünnepségeit, amelyek gyakorlatilag zökkenőmentesen le is zajlottak, mindössze a zászlófelvonást zavarták meg a rendezvénynek hátat fordító diákok, a kormányzó beszédekor pedig egy tanácsos sárga esernyővel jelent meg, hogy így demonstráljon a diákokat gumibotoztató és könnygázzal megtámadó hatalom ellen. A hongkongi tüntetéseknek az elmúlt napokban két fő jelképe lett: a tüntetők által viselt sárga szalag, illetve az esernyő, amely eredetileg azért volt a diákoknál, hogy a hőség vagy esetleg az eső ellen védekezzenek, de végül a könnygáz ellen tartották maguk elé. Szerdára a demokratikus lépéseket követelő tüntetők által elfoglalt belvárosban egy fát is felépítettek esernyőkből, a tüntetések jelképeként, s követelik a hongkongi kormányzó azonnali lemondását. A pekingi vezetés láthatólag megdöbbent, de nem hátrál, hiszen ez egy láncreakciószerű folyamatot indíthatna be Kínában, de a tizenhét éve újra Kínához kerülő hongkongiak – akik mégiscsak egy demokratikus városállamban éltek, s másképpen szocializálódtak – nem hátrálnak, ők szabad választásokon akarnák megválasztani Hongkong kormányzóját.
Patthelyzet alakult ki, s a hongkongi csapda nem tett jót Kína hírnevének, hiszen az elmúlt napokban Hongkongban megjelent a világsajtó, s a tüntetések erőszakos elfojtása kiszámíthatatlan következményekhez vezethetne.
