Forradalmi hangulat uralkodott tegnap délután Kovásznán. A belvárosi református templom kertjéből indulók csendültek fel, de az ifjúsági fúvósok nem harcra és nem ünnepre hívták a város lakóit. Az október 6-ai megemlékezésre toborozták a polgárokat, kimondottan sikerrel. Közel kétszázan hajtottak fejet az aradi hősök előtt, nemcsak felnőttek, idősek, de fiatalok, gyerekek is szép számmal jelen voltak. Rég nem láthattunk ennyi embert az 1848–49-es emlékmű előtt, a régi székely kapu alatt (melyet 1940. szeptember 13-án állítottak fel először a város központjában, de a történelem viszontagságai elől csak a templomkertben kapott biztonságot).
Balogh Zoltán református esperes szólt elsőként az összegyűltekhez. A visszatekintés csak akkor tölti be szerepét, ha a jelenből előre is nézünk – ismételte gondolatát, melyet oly sokszor hangsúlyoz különböző eseményeken. A szmirnai gyülekezet két fő jellemvonását vetítette az aradi vértanúkra – közvetve népünk mai helyzetére –, elveik, erkölcsük miatt kellett szenvedniük, de hitüket minden megszorítás mellett még a vesztőhelyen is megőrizték. Ezt az eszmét kell szívünkbe zárnunk. Együtt kell vállalnunk múltunkat, jelenünket és kibontakozó jövőnket – hangoztatta.
A megemlékezés fő szónoka Rab Sándor, a Székely Mikó Kollégium történelemtanára volt. Rendkívüli történelemórával kötötte le a közönséget. A „hosszú század” (1789–1920) magyarországi történéseit, vívmányait boncolgatta, végezetül levonta a következtetést: a ’48-as forradalom összeköthető az 1956-os eseményekkel, a törekvések ugyanis továbbéltek a XX. században, hasonló sérelmek, követelések vezették utcára a tömeget száztíz évvel később is.
Kovács Gábor római katolikus esperes külön értékelte a rendezvényen az Utolsó gondolatok című műsorral fellépő Diákszínpad teljesítményét (rendező: Molnár János). 175 év távlatából adták vissza a magyar nép fájdalmát – mondta –, de kiemelte az amatőr színészek helyes magyarnyelv-használatát is. Beszédében azonban sérelmét sem hallgatta el: visszahonosítási ügyintézése során többször is megsértették anyaországi szőrszálhasogató hivatalnokok. Jöjjenek el, nézzék meg a székely falvak világát, tudják meg, hogyan szeretik ezek az emberek hazájukat, hogyan képesek életüket adni szülőföldjükért – mondta a tőle megszokott pátosszal.
A megemlékezésen fellépett az Antal Ernő vezette református férfidalárda, a Kertész Barna irányította ifjúsági fúvószenekar, díszőrséget álltak a Havadtőy Sándor cserkészcsapat tagjai.
