A barótiak a Zathureczky- és a közös temetőben rótták le kegyeletüket az 1848–49-es szabadságharc és forradalom hősei előtt. Az Erdővidék Múzeuma, az EMI, az EDISZ, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hívására gyűltek össze, és a vendégként részt vevő nyíregyházi diákokkal közösen helyeztek virágot a harcokban elesettek és az őket támogatók sírjaira is.
A Zathureczky-temetőben Demeter László múzeumigazgató id. Zathureczky István hadbírósági elnök és fiai, a nemzetőr-kapitány Gedeon, a huszár-kapitány ifj. István, a kézdivásárhelyi hadianyaggyárban tizennégy esztendősen feladatot vállaló József, az őrmesterként szolgáló Károly és a háromszéki csapatokhoz csatlakozott Lajos tevékenységét elevenítette fel. Demeter nem feledkezett meg a temetőben nyugvó, talán legismertebb személyiségről, a segesvári csatában Petőfit utoljára látó kiváló orvosról, Simonffy Sámuelről sem. Boér Imre nyugalmazott tanár a Zathureczkyekről osztott meg családi adatokat: nemcsak hazát szerető és érte áldozatot hozó emberek voltak, hanem Erdővidék mezőgazdaságát és iparát is fellendítették tevékenységükkel. Ezt követően a megemlékezők a köztemetőt keresték fel. Virágot helyeztek el Balázs Ignác tizedes, Beke István honvéd, id. Incze Gábor tizedes és a 85. székely zászlóalj századosa, Gergely Ferenc és Szabó Bernát közvitéz sírjára, Bereczki László nyugalmazott református lelkész áldást mondott, végezetül az egybegyűltek elénekelték a székely himnuszt.
