Séta a polgármesterrelA város, ahogy épp

2014. október 8., szerda, Riport

Ölemben egy nagyon színes várostérképpel meg tucatnyi, adatokkal teleírt ívpapírral. Az anyósülésen, kényelemben amúgy, csak jegyzetelni nehéz. Főleg, ha döccen az autó. És az gyakran megtörténik. Sebaj, lesz ez jobb is. Bő év még, és a város – Sepsiszentgyörgy – olyan lesz, hogy csodájára járhatnak Bukaresttől Buda­pestig.

  • Albert Levente felvételei
    Albert Levente felvételei
  • Elégedetlenség is kísérte a Borvíz utca felújítását
    Elégedetlenség is kísérte a Borvíz utca felújítását
  • Még idén elkezdhetik a Kós Károly utca korszerűsítését
    Még idén elkezdhetik a Kós Károly utca korszerűsítését

Főképp az előbbi főváros lakói. És ha némi iróniát vélne felfedezni e bevezetőben, biztosíthatom az olvasót: szó sincs róla, jó lokálpatriótaként büszke vagyok városomra, nagy-nagy elégtétellel figyelem szépülő alakulását, olyan útra terelését, milyennek egy huszonegyedik századi városképnek lennie kell. A tervezők, az építészek, a világlátott utazók vagy csak a szűkebb-tágabb határokig eljutók szerint. Mert – és ezt ki kell mondani – az elmúlt hat év során olyan átalakuláson ment át Sepsiszentgyörgy, amilyent legfennebb a 19. század végén, 20. század elején jegyeztek a krónikák, Császár Bálint, majd Gödri Ferenc polgármestersége idején. Korai lenne most értékelni az elmúlt hat esztendőt, a pudingnak ki kell állnia az evés próbáját: ki kell várni, hogy az ez idő alatt elindított városfejlesztési tervek előnyeiket és hátrányaikat egyaránt megmutassák. Hogy most épp hol tartunk e folyamatban, arra Antal Árpád polgármester vezetésével – a szó legszorosabb értelmében is – próbálunk választ adni.
Szemerja felé
A városházától Szemerja felé irányítja az autót Sepsiszentgyörgy polgármestere, a Csor­gó utcát mutatná, hol épp akkor készítették elő az aszfaltozást. Újabb olyan utcája a városnak, melynek lakói talán soha nem is álmodtak arról, valaha esős időben is normális viszonyok közt közlekedhetnek szűkebb lakókörnyezetükben. A Kós Károly utcán döcögve végképp lehetetlen jegyzetelni, az út szélén dolgoznak a vízhálózat cseréjén, ez a pályázat nem az önkormányzaté. A polgármester azért sorolja az adatokat: a város területén a munkálatokat 54 százalékban befejezték, 32 százaléka folyamatban, 14 százalékához még nem fogtak hozzá. Az arányok nem olyan rosszak, ha figyelembe vesszük, hogy a pályázat lejárati határideje jövő nyár. De még hátra a nyomóvezeték cseréje, ennek nyomvonala sötétkékkel virít az ölemben tartott várostérképen: előttünk, a Jókai Mór utca egy szakaszán is végig fog menni – értelemszerűen azt az utcát csak a vezeték lehelyezése után lehet majd javítani. A Kós Károlyra meg már meghirdették a közbeszerzést, ha minden rendben zajlik (mármint ha nem lesz fellebbezés a liciten), még idén hozzáfoghatnak felújításához.


Gördülékeny pályázat
Ha már a vizes projektről esett szó, a polgármester a szennyvíztisztító állomás felé kanyarodik. A közismert nevén sz...rgyár most építőtelep, nagy a sürgés, mindenütt védősisakos munkások. A létesítmény korszerűsítése és bővítése szintén a vizes pályázat része: az 56 millió lejes összértékű munkálat negyven százalékban kész, a szükséges épületek java része már pirosban, ha beáll a tél, akkor is biztosított a folyamatos munkavégzés. Egy osztrák–német cég dolgoztat romániai munkásokkal, jó a hozzáállásuk, mondják a szennyvíztisztító vezetői, még jobban is lehet boldogulni velük, mint a helyi cégekkel (ehhez a polgármesternek is van hozzáfűznivalója, visszatérünk rá). Előke­rülnek a román mérnökök is, körbevezetnek, magyaráznak. A felújítás után alkalmazandó technológia nem sokban különbözik az eddigitől, így hát teljességgel szagmentes nem lesz ezután sem a környék. A telep bővítésének fontos része a megnövelt biogáztermelő kapacitás, az eddigi 25 kW áram helyett majd 150 kW-ot termelnek, ezzel nemcsak a szennyvíztisztító épületeinek téli fűtését tudják megoldani, hanem a technológiai folyamathoz szükséges meleg víz előállítását is. Amúgy a város csatornahálózatából ide kerülő mindenfélének a tiszta vízzé és iszappá alakítását gyakorlatilag elvégzi a természet, a berendezések csak felgyorsítják e biológiai folyamatot. Nem látványos, de amúgy rendkívül fontos része a pályázatnak a telep berendezéseinek korszerűsítése, ez idáig is jó minőségű volt a szenny­víztisztítóból kikerülő víz, most már a legszigorúbb európai szabványoknak megfelelő lesz – mondják a mérnökök.


Az ígéret szép szó
Az Energia utcán visszafelé ismét lehetetlen jegyzetelni, eszembe jut, ezt az utcát is átkeresztelte volna a városvezetés néhány évvel ezelőtt. Rákérdezek, mi a helyzet az utcanév-változtatással. Legközelebb az államfőválasztás után fél évvel kerülhet ismét terítékre, magyarázza a polgármester, „de a Lăcătusu-féle társaság mindent megtorpedóz” – mondja keserű szájízzel. Mintha nem is az az Antal Árpád lenne, aki még nemrég kijelentette, nem tudják annyiszor megtámadni az utcanév-változtatási határozatot, hogy másnap újabbat el ne fogadjon az önkormányzat...
A Horgász utca tömbházainak belső udvarát mutatja meg a polgármester, ott is nemrég készültek el az aszfaltozott parkolók, járdák. A megállóhelyek megszámozva, eszerint: a városnak szándékában áll a lakónegyedi parkolók bérbeadásának folytatása. Hogy miért szakadt meg a folyamat már bő éve? Egyszerű: a városházának nincs jogásza, aki lebonyolítsa a procedúrát. Nemrég alkalmaztak egyet, kiadták ezt (is) feladatának, aztán három hét után felmondott. Kicsi fizetés, sok munka, nagy felelősség – senki nem akar a közigazgatásban dolgozni – magyarázza a polgármester.
Ki az Oltmező utcán, vissza a Csíkin. A városszéli sportaréna ügye – szintén egy lassan hat esztendeje felvetett elképzelés – most úgy tűnik, megoldódik, bár ahány kormány s miniszter, annyi ígérte meg felépítését: várjuk ki ennek is a végét. Benn, a Csíki negyedben újabb rendbe tett tömbházak közti részek, cseppet sem elhanyagoltabb ez a lakótelep, mint a város bármelyik része. Az infrastruktúra felhozva most már egy szintre, a Csíki negyed nagyon problémás intézménye, a Sing Sing felszámolva, az embereket nem tudom megváltoztatni – mondja a polgármester az utcán végignézve.
A Kálvin térhez érünk, a benzinkút mellett valami vízcsőösszekötésen dolgoznak a közüzemek munkásai, kicsit odébb még javában kopolják a kockakövet a tér felújítását végző cég alkalmazottjai. Ennek a munkának augusztus végére kellett volna elkészülnie, a cég kereskedelmi igazgatója ígérte és vállalta – és hol vannak még a befejezéstől – teszi fel a kérdést a polgármester szeptember közepén. Ne jöjjenek azzal, hogy a vizesek miatt nem tudtak dolgozni, augusztus végén még csak a tér felénél tartottak, mondja, és – ismét keserűséggel hangjában – hozzáteszi: sajnos, a helyi vállalkozók sem mindig tartják a határidőket.
A Borvíz utcában eljött az ideje a koptatóréteg leterítésének, visszautalva a lakók elégedetlenségére, a polgármester ismét elmondja: fontosnak tartotta az első földalatti munkálatok elvégzése után az alsó réteg aszfaltot, hogy addig is, amíg a vizes projekt elindul, az utcán lehessen közlekedni. Persze, tudták már akkor, hogy a friss aszfaltot fel kell majd törni a vízhálózat cseréjekor, de a pályázat előírása szerint a munkálatot elvégző cégnek olyan állapotúra kell visszaállítania az utca felületét, amilyenben kapta a munka elindítása előtt: ebben az esetben a felásott rész visszaaszfaltozásának költségét az uniós pályázatból finanszírozták. A koptatóréteg leterítésével meg azért vártak mostanáig, hogy kiderüljön, rokkant-e meg néhol az új aszfaltcsík, majd ne utólag kelljen foldozni. Az utcakép amúgy elég változatos, a járdaszélen – már ahol a hely engedte – kialakított zöldfelületek némelyike gondozott, jó sok azonban elhanyagolt. Levelet küldött a városháza a lakóknak, felajánlva, hogy a kertészet ingyen rendelkezésükre bocsát cserjét, virágot vagy fűmagot, kinek-kinek ízlése és elképzelése szerint, hogy kapujuk előtt elültethessék. Nyilván, a levél nem tartalmazza, hogy cserében elvárják a tenyérnyi zöldfelületek ápolását, de ez a cél: a kertészet kevéske munkaerejével nem győzné az Erzsébet park, a központ, a sok városbeli zöldfelület rendben tartása mellett minden utca kis zöldjének rendszeres gondozását.


Lovak, kutyák
A Borvíz utca folytatásában, ahol nem kellett a vizes projekt miatt újra felásni az utat, már régebb leterítve a koptatóréteg is, ez is azt bizonyítja, hogy előre gondolkodtunk – mondja a polgármester. Bal oldalt, a Gyere haza! program – szintén hat esztendeje vajúdó elképzelés – részére fenntartott területen építkeznek. Az önkormányzat rendelte öt ház készül, de odébb néhányan saját erejükből is igyekeznek hajlékot teremteni maguknak. A polgármester abban bízik, ha a fiatalok látják, hogy alakul az új lakónegyed, egyre inkább kedvet kapnak az építkezéshez. A végre-valahára alakuló tájat a bóklászó lovak látványa zavarja csupán, a kiégett fű közt egy-egy friss sarjadékért körbejárják az építőtelepet, átmennek az úton a túloldalra is. Kérdeznem sem kell, a polgármester mondja: valószínűleg vissza fogja venni az önkormányzat az őrkőiek rendelkezésére bocsátott legelőt, kerítését már úgyis lerombolták, és egyébként is az egésznek csak addig volt értelme, amíg szekérrel közlekedhettek a városban. Most lókupecek legeltetik ott tízesével állataikat, annak semmi értelme, hogy a város területét használják, folytatja a polgármester, hozzáfűzve, úgy értékeli, hogy az őrkőiek visszaéltek a városvezetés bizalmával. Hogy mennyire, azt a városszerte újra kóborló lovak is bizonyítják, nem a polgármestertől tudom: két-három hetente a városháza alkalmazottjai befognak közterületen pár lovat a lakónegyedi szemeteskukák környékén, de egy napnál tovább nem kell tartaniuk az állatokat, rendszerint még másnap kifizetik értük gazdáik a borsos kiváltási árat. Az elszabadult lovak témája folytatásaként a kóbor kutyáké is szóba kerül, párzásuk időszaka volt nemrég, tudom, ilyenkor erőteljesebb jelenlétük az utcákon, de mintha ezúttal még nagyobb falkákban ijesztgették volna a városlakókat. A kutyaprobléma szintén az Őrkőről indul, magyarázza a polgármester, minden bizonnyal közelebbről razziát tartanak a telepen, a gazda nélküli ebeket összegyűjtik, ez ugyan még nem a hosszú távú megoldás, de jelentős előrelépés.


Ne a helyiek pénzéből
A hosszúra nyúlott városnézés végéhez közeledik, a polgármester sorol még néhány adatot: a Gólya utcában még gázcsere kell, aztán jöhet az aszfaltozás, a Kórház utcában a villanyt kell még megoldani, a Váradi József alsó része az Attila-heggyel való találkozásig benne foglaltatik az integrált városfejlesztési tervben, addig uniós alapokból finanszírozzák a munkálatokat, azon felül meg a különféle szolgáltatók saját befektetésként helyezik föld alá vezetékeiket (ez egyúttal azt jelenti, jó ideig feltúrt utcán kell közlekedniük az ott lakóknak), a belső Váradi felújítása is elindul idén. És számtalan utca még, az ölemben tartott térkép nem ok nélkül oly tiri-tarka: szinte nincs is a város földabroszán olyan vonalpár, mely valamilyen színnel ki ne lenne húzva, mind va­lamiféle munkálatot jelölve.
„Amióta polgármester vagyok, hetvenmillió lej kormányzati pénzt hoztunk a városba beruházásra, ami viszonyítva a fizikai személyek 2008 és 2014 között a város­kasszába befizetett épület- és területadójához, azt jelenti, minden adólejhez 3,5 lejt hozzátettünk Bukarestből. Ez az, amit annak idején úgy fogalmaztam meg, nem a helyi emberek pénzéből kell építeni a várost” – mondja Antal Árpád. És ebben nincsenek benne a pályázatok, ez csak az RMDSZ politikai lobbijának eredménye – fűzi hozzá.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 506
szavazógép
2014-10-08: Magazin - Kisgyörgy Zoltán:

Háromszéki kalauz (A Fejtető tartománya 18.)

Feltorja és Kézdikővár nagy kiterjedésű erdősége felnyúlik a Fejtetőig. Az innen kiágazó hegynyúlványok a Kászon és Torja vize között képeznek vízválasztót. A természetjárás szempontjából kevésbé ismert terület.
2014-10-08: Pénz, piac, vállalkozás - Ferencz Csaba:

Novembertől indulhat (Első autó program)

Első autó néven állami hitelgarancia-program indítását tervezi a kormány. A miniszterelnök bejelentése szerint főleg a 18 és 35 év közötti fiatalokat támogatnák, hogy legfeljebb 50 ezer lej értékű új gépkocsit vásároljanak.