Százhatvanadik évébe lépett a Makk Károly ezredes vezette szabadságharcos mozgalom vérbefojtása (1854). A Sepsiszentgyörgyön kivégzett vértanú Váradi Józsefnek (1828–1854) állítottak emlékkopját hétfőn Zoltánban a Benkő–Zágoni műemlék udvarház közelében, ahol rejtekhelyre talált az őt kereső hírhedt Kovács kapitány osztrákbérenc elől.
A bresciai hiénaként emlegetett Haynau osztrák szertábornagy kegyetlen kijelentéseit idézte ünnepi beszédében a rendezvény szervezője, Zsigmond Zoltán Károly, a gidófalvi központi Czetz János-iskola igazgatója. Haynau ígéretet tett a bécsi udvarnak, miszerint úgy megtorolja az 1848-as forradalom eseményeinek vezéreit-szervezőit, hogy a magyarságnak hosszú időn keresztül nem lesz majd kedve újra szabadságharcba kezdeni. Az elrettentő példa azonban nem törte kerékbe a magyar nép szabadságvágyát, s most, 160 év múltával is méltóságteljes megemlékezésen hajtunk fejet a vértanúk előtt, igazolva, hogy a megtorlók maguk tették hősökké a vértanúkat – mondotta Zsigmond Zoltán.
A magyarság nem tudott belenyugodni a szabadságharc vérbefojtásának tragédiájába, s nemcsak az emigrációban lévő magas rangú katonatisztek, hanem a magyar nép egy része is remélte, hogy újra lángra lobbanhat a szabadságért folyó igaz küzdelem. Ennek a mozgalomnak állt az élére egyrészt Kossuth Lajos biztatására Makk Károly, a Komáromi vár tüzérparancsnoka, a „fanatikus forradalmár”, aki Bukarestből irányította a szikrába szökkent mozgalmat. A felső-háromszéki Bélafalván árulás következtében elfogták, s háromszéki megbízottjával, Bartalis Ferenccel együtt a sepsiszentgyörgyi Őrkő-hegy alatt bitófán kivégezték.
A szabadságért ma is harcolnunk kell – hangsúlyozta a Zsidókhoz írt levél textusára szabott beszédében az emlékkopját megáldó Barabás Béla helybeli református lelkipásztor, és kiemelte, hogy a forradalom idején is akadtak példamutató, bátor székely asszonyok, amilyen Benkő Rafaelné is volt, aki Váradi segítésére mert vállalkozni.
Az ünnep különleges pillanata volt, amikor Lemhényi Katalin helybeli tanítónő bejelentette, hogy tanítványa, Veress Szilvia III. osztályos tanuló egy Váradiról szóló verset szaval, amelyet a zoltáni származású, Kézdivásárhelyen élő Kiss Lázárné Zágoni Éva nyugalmazott magyar szakos tanár küldött erre az ünnepi alkalomra édesapja családi hagyatékából. Könnyen meglehet, hogy ezen ünnepi alkalommal éppen a Váradi József-ballada egy ismeretlen változatát hallhattuk.
A szépen restaurált, barokk stílusú műemlék Czirjék-kapu előterében elhelyezett emlékkopjánál huszár ruhába öltözött gidófalvi iskolások, furulyaszó mellett, irodalmi összeállítást mutattak be. Koszorúzás után Tóth Lajos gidófalvi magyartanár Visky András Az ég és föld között című költeményéből olvasott fel.
A zoltáni emlékkopja példamutató helyi összefogásként született: Zsigmond igazgató és barátja, Antal Attila faragták, a tölgyfát Lemhényi Béla, a vasazatot Berde József polgármester adományozta. Az ünnepségen tiszteletét tette a gidófalvi önkormányzat képviselete és a település lakossága.
