„Jólesik segíteni és látni, hogy a szíveket melengeti, ha valaki jót tesz az idősekért. Otthon nem jellemző, hogy önként segítenék, a családban megvannak a feladataim, például szombatonként rám osztják a kutyák sétáltatását vagy a porszívózást, de a kötelezőn kívül ritkábban segítek. Az idén tulajdonképpen visszatértem Illyefalvára, mert a tavaly nagyon jó tapasztalatokat szereztem, örvendtek a munkámnak, és szívesen jöttem vissza” – mondta a tizenhét éves Raphael Voellmy, aki kémia–biológia osztályban tanul egy bázeli elméleti középiskolában. Flurin Manetsch ugyanabban az iskolában matematika szakos, ő is másodszor segít illyefalvi időseknél, beismeri, hogy az elején nehezen fogadták, „de később ragyogott az arcuk, és köszönték a segítséget”. A két fiatalember és harminckét diáktársuk a kéthetes őszi szünidő első hetét töltötte Háromszéken, többen azt mondták, még visszatérnek.
Vetró-Bodoni Enikő és Dénes Kinga programvezető lapunknak kifejtette, szerintük a visszatérő diákok a tavaly megértették, hogy mit jelent az önkéntesség, és azt, hogy olyan munkát végezhetnek itt el, amire az egyedül élő, beteg idősek nem képesek, vagy amiért kis nyugdíjukból fizetniük kellene. A svájci diákok tanáraitól tudják, hogy a Háromszéken megfordult gyermekek otthon többször találkoznak, az illyefalvi segítők egy kis közösséget alkotnak Bázelben, idén még be is pótoltak az ideutazás költségébe. Mindketten úgy vélik, önismeret-fejlesztő és csapatépítő jellege is van ezeknek a csoportos önkéntes munkáknak, amit a svájci partner annak a programnak a mintájára ajánlott fel, amit a Diakónia Keresztyén Ala­pítvány néhány évvel ezelőtt helyi fiatalokkal szervezett az alapítvány által otthon gondozott és ápolt egyedül élő idősek udvarának, környezetének rendbetétele céljából.