Ha ősz, és különösképp olyan, hogy nyárnak is elfogadható lenne, hát őszi vásár.
Meg kell mondanom, kicsit fanyalogtam pár esztendeje eme terményvásár hagyományának felújításakor, merthogy az átkosbeli korban is volt hasonló, de hamar elhessegettem a sötét időkből visszatoluló emlékeket, hisz nem minden volt rossz akkor sem, ráadásul az őszi vásárok hagyománya jóval régebben gyökerezik, semmint a kommunista kiáltványt Marx és Engels közzétette volna, elindítva ezáltal az emberiség történetében egy visszafordíthatatlan folyamatot, melyet különösképp megszenvedtek Kelet-Európa népei. Vásártartó jogot Sepsiszentgyörgy többet is szerzett az idők során, az őszit, a Szent Mihály-napit az utolsók között, a 19. század elején. Hogy nem ennek felelevenítésére szolgált az átkosbeli terményvásár, azt nem is kell mondani, a napjainkbeli viszont igen.
Szerényen indult néhány éve, pár sátorban kínálta terményét néhány lasszóval fogott gazda, a standok zömét a vásárról vásárra vándorló árusok tették ki, nem csoda, hogy nem volt különösebb sikere. Hasonlóképp szerénykedve kezdte az immár hosszabbnak mondható pályafutását a kolbászparádé, csarnokba szorulva nem volt az igazi hangulata. Fiatalabb testvére, a káposztafesztivál csak sínylődött árnyékában, a tökfesztivált meg mindenki csak gyerekeknek valónak tartotta, az rendben, hogy lámpás, de micsoda eszement kitaláció a kompót meg a fasírt, a székely a tökhöz egy állatnevet társít, azét, melyet karácsony tájt levág, na, annak a húsából már lehet kolbászt tölteni, és az már komoly dolog.
Adta tehát magát a gondolat: össze kellene vonni a szétszórt, egymagukban nem mind közönségsikernek örvendő gasztro-rendezvényeket, társítani hozzájuk a szintén kevesebbeket megmozgató néptánctalálkozót, megspékelni mindezt néhány ötletes játékkal, hisz jól fog a gyereknek is a másféle hétvégi kikapcsolódás a túlzsúfolt iskolai napok után. És miként nagyapám egykoron, disznóvágásos ünnepeken a kolbászmatéria összegyúrásakor egy csipetnyi ízesítőt mindig hozzáadott, úgy adják meg savát-borsát ezen őszi vásárnak a zenei csemegék, a vásárok elengedhetetlen és immár helyi sajátossággá vált jurta-csárdája, meg az a sok egyéb apróság, melyek felfedezésére az ízek hétvégéjén bőséggel adódik lehetőségük a sepsiszentgyörgyieknek, a különlegességek okán ide látogatóknak.