Meg kell mondanom, kicsit fanyalogtam pár esztendeje eme terményvásár hagyományának felújításakor, merthogy az átkosbeli korban is volt hasonló, de hamar elhessegettem a sötét időkből visszatoluló emlékeket, hisz nem minden volt rossz akkor sem, ráadásul az őszi vásárok hagyománya jóval régebben gyökerezik, semmint a kommunista kiáltványt Marx és Engels közzétette volna, elindítva ezáltal az emberiség történetében egy visszafordíthatatlan folyamatot, melyet különösképp megszenvedtek Kelet-Európa népei. Vásártartó jogot Sepsiszentgyörgy többet is szerzett az idők során, az őszit, a Szent Mihály-napit az utolsók között, a 19. század elején. Hogy nem ennek felelevenítésére szolgált az átkosbeli terményvásár, azt nem is kell mondani, a napjainkbeli viszont igen.
Szerényen indult néhány éve, pár sátorban kínálta terményét néhány lasszóval fogott gazda, a standok zömét a vásárról vásárra vándorló árusok tették ki, nem csoda, hogy nem volt különösebb sikere. Hasonló­képp szerénykedve kezdte az immár hosszabb­nak mondható pályafutását a kolbász­pa­rádé, csarnokba szorulva nem volt az iga­zi  hangulata. Fiatalabb testvére, a káposztafesztivál csak sínylődött árnyékában, a tökfesztivált meg mindenki csak gyerekeknek valónak tartotta, az rendben, hogy lámpás, de micsoda eszement kitaláció a kompót meg a fasírt, a székely a tökhöz egy állatnevet társít, azét, melyet karácsony tájt levág, na, annak a húsából már lehet kolbászt tölteni, és az már komoly dolog.
Adta tehát magát a gondolat: össze kellene vonni a szétszórt, egymagukban nem mind közönségsikernek örvendő gasztro-rendezvényeket, társítani hozzájuk a szintén kevesebbeket megmozgató néptánctalálkozót, megspékelni mindezt néhány ötletes játékkal, hisz jól fog a gyereknek is a másféle hétvégi kikapcsolódás a túlzsúfolt iskolai napok után. És miként nagyapám egykoron, disznóvágásos ünnepeken a kolbászmatéria összegyúrásakor egy csipetnyi ízesítőt mindig hozzáadott, úgy adják meg savát-borsát ezen őszi vásárnak a zenei csemegék, a vásárok elengedhetetlen és immár helyi sajátossággá vált jurta-csárdája, meg az a sok egyéb apróság, melyek felfedezésére az ízek hétvégéjén bőséggel adódik lehetőségük a sepsiszentgyörgyieknek, a különlegességek okán ide látogatóknak.