Történt ez-az, időnként esett,
máskor havazott, s beesteledett,
de másnap újra köszöntött a nap.
Lehettél volna-e boldogabb?
Tavasz jön, nyár, ősz, majd a bor kiforr.
A Duna-parton áll még a szobor.
A rajzlapokról leszállnak a lányok.
Megkeresik pettyes ruhácskájuk.
Agyő, agyő! A fényben ellebegnek.
Emlékeinkben csupán egy lábjegyzet
marad utánuk, és a grafikák.
Átélhetik az új élet mámorát.
Mert elmehettek, ami bennük legszebb,
azt a rajzlapokra átmentetted.
Így élhetjük újra meg újra át
a lánytestek vad misztériumát.
A boldogság? Egy szó. Az élet álom.
Egyedül vagyunk végül a világon,
amíg értünk nem jönnek az angyalok.
Szigorú minden angyal, hisz tudod.
De mielőtt fénysugárrá válva,
áttűnnél végleg egy másik világba,
egy pillanat, és lerajzolod őket,
kiderül, férfiakat-e vagy nőket?
Milyen neműek az angyalok?
A végén ez is kiderül, tudod.
S utoljára még megmintázhatod
a repdeső kék angyalszárnyakat.