Elindult a forrás
patak-iskolába,
köveken, kavicson
porzott a lába.
Zöld mezőre érve
folyó lett belőle,
vastag dereka,
zöld a bőre.
Világot járva
lett belőle ember,
a Nagytanácsban
ősz hajú tenger.
Az ég
Miből van az ég?
Levegőből.
Láthatatlan malma
szelet őröl.
Hajnalban a lisztje piros,
délben kék,
délutánra kosárban a
fényesség.
A szél
Miből van a szél?
Semmiből.
A semmivel teli zsák,
hopp, kidől,
zúg a kék üresség
sóhaja,
hogy lobog belé a
lány haja.
Csillagok
Csillagok, csillagok,
zsákban fénymagok.
Csipegetik őket
fekete csibék,
hízik is ott fönn
a feketeség.
