Mező Ferenc alig ismert, mondhatni névtelen hős katona volt, akinek az 1944 szeptemberi Keleti-Kárpátok-beli harcok folyamán tanúsított példás helytállásáért és az ellenség előtti kimagasló vitézi és önfeláldozó magatartásáért a Honvédség 17. tagjaként (post mortem) az egyik legmagasabb magyar háborús kitüntetést, a Horthy Miklós kormányzó által 1942-ben alapított Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozták, amit mindössze huszonkét magyar honvédtiszt kapott meg a közel harmincezer közül.
Az emléktábla-avatáson Csíkszék, Ud-varhelyszék, Sepsiszék, Kézdiszék, Bardoc-Miklósvárszék, Marosszék és Régenszék erdélyi, illetve székelyföldi törzsszékek közel száz vitéze, a Laczkó-kripta előtt Vetró András, a 15. székely határőr gyalogezred szakaszparancsnoka és egyik hagyományőrző katonája állt díszőrséget. A kézdivásárhelyi városvezetés, a megyei önkor­mány­zat és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa szintén képviseltette magát, részt vett az ünnepségen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Székely Nemzeti Tanács képviselete is. Nyitányként a Tanulók Klubja fúvószenekara előadásában elhangzott nemzeti imánk, majd a jelenlévők közösen mondták el a magyar hiszekegyet.
Elsőként vitéz Lázár Elemér országos törzskapitány üdvözlőbeszéde hangzott el, majd vitéz Ambrus Ágnes hadnagy szólt az egybegyűltekhez. Elmondta: Mező Ferenc, a második világháború egyik kimagasló hőse itt nyugszik a Laczkó-kriptában. A kommunista diktatúra éveiben a Laczkó család Mező Ferenc zászlóst saját halottjának tekintette, minden évben megemlékezett róla. A Laczkó családnak is volt egy hősi halottja, aki, akárcsak Mező Ferenc, hazájától távol lelte végső nyughelyét. Laczkó Áron – aki alig néhány hónapos volt, amikor édesapját elveszítette – arra tette fel az életét, hogy megtalálja édesapja sírhelyét, majd összefonva a két katonasorsot, emléket állítson dr. Laczkó Lászlónak és Mező Ferenc tartalékos zászlósnak – fejtette ki Ambrus Ágnes. Egy hónappal korábban, 2014. szeptember 6-án az 1944. november 13-án a Tiszánál folyó védőharcokban elesett dr. Laczkó László (1908–1944) m. kir. tüzér zászlós hősi halálának 70. évfordulóján Prügy községben állítottak emléktáblát, a mostani esemény annak folytatásaként is felfogható.
Mike Bernadett, a Reformá­tus Kollégium tizedik osztályos tanulója, né­hai vitéz Laczkó László dédunokája Mező Ferenc élettörténetét, utolsó napját ismertette. Elmondta: 1944. szeptember 3-án reggel Ká­szonjakabfalva fölött, a falutól négy-öt kilométerre délre a Nyír-ponk és a Katrosa közötti térségben a 24. határvadász zászlóalj géppuskás századának egy szakaszát rendelték vé­dőállásba. A nap folyamán a támpontszerű vonalat több ízben túlerőben lévő szovjet lovasság és lövészgyalogság támadásai érték. Ezeket a védők minden esetben visszaverték. Mező Ferenc tartalékos zászlós, a géppuskás szakasz parancsnoka – miután tűzgépei harcképtelenné váltak, a lőszerük elfogyott, irányzói és kezelői pedig egymás után estek el vagy sebesültek meg a nehéz gyalogsági tűzben – maga feküdt a még üzemképes egyetlen géppuska mögé. Már több sebből vérzett, de még mindig sikeresen verte vissza az újra és újra rohamozó szovjet gyalogságot. Az egyik tüzelőállásban pisztollyal és kézigránáttal vívott közelharcban esett el, de sebesült, halott bajtársait, fegyvereit, esküjéhez híven ragaszkodva, nem hagyta el. Holtteste az ellenség kezére került. Az oroszokat annyira felbosszantotta hősi helytállásával, no meg a nekik okozott tetemes veszteséggel, hogy nem engedték eltemetni, elrettentő példának közszemlére helyezték Ká­szonjakabfalván. Éjszaka azonban tiszti legénye a szovjet harcelőőrsök között átkúszva kilopta, és szekérre rakva Kézdi­vásárhelyre szállította, ahol titokban eltemették – a sors furcsa játékának köszönhetően a Laczkó család kriptájába. Tiszti legénye ismerte Bene Arankát, Mező Ferenc menyasszonyát, aki a Laczkó család tagja volt. A háború után Bene Aran­ka kitelepedett Magyarországra, majd onnan 1956-ban kivándorolt Ausztráliába. Attól kezdve a család gyújtott gyertyát az elesett katona lelki üdvéért és vitt virágot a kriptába. Tu­domásuk szerint Mező Ferencnek nincsenek élő hozzátartozói – mondotta Mike Bernadett, majd elszavalta Wass Albert Gyertyaláng című versét.
Magyaror­szág Csíkszeredai Főkonzu­lá­tusának üzenetét Szarka Gábor konzul tolmácsolta, majd a Molnár Józsiás-iskola régizene-együttese Pil­lanatok a magyar történelemből címmel történelmi múltunkat idézte. Ezt követően Laczkó Áron, Lázár Elemér és Derzsi Gyula kézdivásárhelyi alpolgármester leleplezte a vörösmárvány-emléktáblát. Az emlékjelt Pakó Benedek nyugalmazott címzetes kanonok és Beder Imre kézdivásárhelyi református lelkész áldotta, illetve szentelte meg. Az ünnepség koszorúzással és a székely himnusz eléneklésével ért véget.