Ő nem más, mint Hadnagy Atilla, aki 2007 őszén mutatkozott be a II. liga első csoportjának éllovasánál, az FC Brassónál. Túlzás nélküli a címbeli kijelentés, hiszen az 1980. szeptember 8-án született sepsiszentgyörgyi labdarúgó a bajnokság első felében 16 gólt szerzett csapatának, és ezzel a küzdelemsorozat gólkirálya.
Hadnagynak nemcsak a Cenk alatti városban megy jól a gólgyártás, a Petrolul Ploieşti színeiben is rendszeresen betalált az ellenfél kapujába. Az egykori csapatánál töltött két és fél év alatt közel negyvenszer volt eredményes, de elmondása szerint maga sem tudja pontosan, hogy hány gólt lőtt karrierjének e szakaszában. Ehhez a csapathoz fűződik az eddigi legjobb eredménye is, hiszen a Petrolullal bejutott a labdarúgó Román Kupa elődöntőjébe (2005—2006-os idény), ahol a Rapidtól kaptak ki. Útközben kiütötték a Besztercét, a Temesvári Polit és a bukaresti Dinamót is.
— Nagyon jó kezdés után az FC Brassó fölényesen vezeti a bajnokságot, amiből te is kivetted a részed. Könnyű volt beilleszkedni a csapatba?
— Nagyon hamar beilleszkedtem. Őszintén, nem is hittem, hogy ilyen könnyen összejön. Ezt azért mondom, mert hat hónapot álltam. Nagyon csodálkoztam a dolgon. Jó a csapatunk, jók a játékosok, és van egy remek edzőnk, gondolom, ezért volt egyszerű a beilleszkedés.
— Milyen Răzvan Lucescuval dolgozni?
— Az az igazság, hogy ő a legjobb edzőm. Mind fizikailag, mind taktikailag jól felkészít minket, baráti kapcsolat alakult közöttünk, és számunkra ő olyan, mint egy nagy testvér. Jól beilleszkedett közénk, és ez pluszerőt ad nekünk.
— Az ősz folyamán volt egy kisebb sérülésed. Most minden rendben, felépültél, és várod a tavaszi rajtot?
— Tényleg volt egy kisebb sérülésem, és emiatt ki is hagytam egy meccset. A sípcsontom fájt, de nem rúgástól, és még a doktorok sem tudták megmondani, mi volt a gond. Egy hónapig sérülten fociztam. Most minden a legnagyobb rendben van, és már várom a folytatást.
— A téli szünetben merre voltatok edzőtáborban?
— Legutóbb tíz napot töltöttünk Olaszországban, de korábban megfordultunk Spanyolországban is. A második edzőtáborban felkészülési mérkőzést játszottunk Olaszország egyik legnagyobb csapatával, az Inter Milanóval. Az olasz együttes játékosai között kisember voltam, de igazi labdarúgónak éreztem magam. Nagy élmény volt ellenük játszani.
— Mi a véleményed a nem létező sepsiszentgyörgyi futballról?
— Szégyen, hogy ekkora városnak nincs egy nagypályás focicsapata, pedig Szentgyörgynek lennének tehetséges játékosai. Ez nagyon elszomorít engem! Amikor még itthon fociztam, az egykori C- és B-osztályban, sokan kilátogattak a mérkőzéseinkre. Most futsal- és kosárlabdameccsekre járnak városunk focikedvelői.
— Idén labdarúgó EB-re kerül sor, szerinted milyen esélye van a román válogatottnak?
— Kemény csoportban vagyunk, és véleményem szerint a román csapat nem a legesélyesebb. Ez még jó is lehet, hiszen sem az olasz, sem a francia, sem a holland együttes nincs a legjobb formájában. Kis szerencsével válogatottunk akár ki is juthat csoportból.
Az elmúlt hét folyamán Hadnagyék kiestek a labdarúgó Román Kupából, miután a negyeddöntőben 1—0-ra kaptak ki a Kolozsvári CFR-től. A hét végén rajtolt a II. ligás labdarúgó-bajnokság tavaszi idénye, s az FC Brassó az Intergazt látta vendégül. A mérkőzés 3—0-s brassói győzelemmel zárult, az egyik gólt Hadnagy lőtte.
