Mindenki másként fejezi ki egyetértését vagy egyet nem értését az előttünk álló elnökválasztással kapcsolatban. Van, aki letépi az összes kampányplakátot, válogatás nélkül.
Ezzel fejezi ki, amit mindenki tud vagy sejt. Nekünk majdnem mindegy. Be nem váltott ígéretekkel etetnek immár 25 éve. Én viszont megdöbbentem estebéd közben, és majdnem félrenyeltem, amikor vetíteni kezdték – na, hol is? hát persze, az Antena 3 csatornán – Victor Ponta kormányfő elnökválasztási kampányreklámját. Mintha Ceauşescu elvtárs elevenedett volna meg: mosolygósan, hol munkasisakban, hol utasítva, elgondolkozva, figyelmesen… Tovább nem ragozom, a régiekben még él a kép. Azok kampányolnak most a diktátortól lopott módon, akik eltávolították őt. A képek ugyanazok, csak a képmás változott. Megifjodott.
Gondolom, eme sejtelmes képsorok azt a pártdoktrínát kívánják sugalmazni, hogy nálunk minden rendben. Győzött vagy győzni fog a nép akarata, melynek egyetlen kívánsága, hogy visszatérjen a régi szép idő. A biztonság. A munkahely. És minden, amit azok az idők jelentettek. Egyeseknek.
Az viszont nem fog visszatérni soha. Képtelenség. Gondoljunk bele. 1989 decemberében az országnak egyetlen román lej adóssága nem volt. Voltak gyárak, azokban munkahelyek. Igaz, egyesek már akkor is elégedetlenek voltak, és vándorútra keltek. Szerintem okosan tették. Már akkor tudták, hogy itt soha igazi, demokratikus változás nem lesz.
Adóssággal teli ország, termelés semmi. Úgy vélem, többet élünk fel, mint amennyit termelünk. A holnaptól nem félni, hanem rettegni kell. Ha van isteni sugallat, lepjen meg mindnyájunkat, és valóban válasszuk azt, aki talán változást hozhat.
Kerekes Mária
