Október
Ősz szele zümmög,
aluszik a nyár már,
aluhatnál, falevél,
hogyha leszállnál.
Aluhatsz, falevél,
betakar a tél,
reggel a kacagás
az egekig ér.
Erdei iskola
Jókor reggel
Borzné felkel,
s szólongatja kisfiát:
– Fékomadta,
szedd nyakadba
lábad, vár az iskolád!
Nyúléknál a makogás
miatt majd bedől a ház,
öreg Nyúlné pöröl, pattog:
– Hogy még mindig itthon vattok?
Nem indultok már soha?
Elszalad az iskola! –
S Nyúlffy Náci, Nyúlffy Nándi
illan, hogy nyomát se látni,
átbucskázik árkon-éren,
ciheresen és fenyéren.
Domb alatti Rókalakban
nyögdécselés van, irdatlan:
legifjabbik Róka Róbert
húzza a meleg pulóvert
(a pulóver, hajajaj,
bégetett még a tavaly!),
bekap három füstölt sáskát
s veszi az iskolás táskát.
Fa odvában, Mókusvárban
ugyancsak kavarodás van:
Mókus Misi ifiúr
hétalvónak bizonyul.
S Farkaslakán ki visít?
Ébresztik Farkas Fricit.
Málnavészben Bocsfy Bercit
pillantom meg, csak egy percig:
telhetetlen papzsák,
nem kell hogy zargassák,
alig virrad, ő már
ott csatangol, kószál,
amerre a málna –
napestig zabálna.
De most búsan lehuppan:
ó, még csak március van!
Savanyúan, orrlógatva
tovacammog az ebadta.
Nyomába táncolva jő
karcsú Ünő Enikő;
nem marad el sohase
Vaddisznódy Emese;
tüskéit kisuvickolta,
frissen totyog Sün Sarolta;
éppen kisütött a nap,
és a derűs ég alatt
Fajdkakassy Flórián
lombokból font glórián
illeg, s vele húga, Flóra –
mindjárt kezdődik az óra.
Vén cserefa alá, kerek
tisztásra tart a sok gyerek.
Cserfa törzsén, szép virágos
táblán betűk cifra sorban:
Ki nem tanul, annak csöppen,
aki tanul, annak csorran
itt a tudás
És tovább:
Valaha a negyedkorban
alapítá Mammuth János
ezt az első általános
erdőközi tanodát
Ide járnak a csöppségek
erdei okosság végett.
Nevelni a sok ebadtát
a jó szülők fölfogadták
Dr. Bagoly Balambért
heti három galambért.
A bölcs Bagoly doktor pedig
itt működik
márciustól novemberig.
Nyúlffyék itt sajátítják
el a káposzta-tan titkát;
Róka Róbert csirkeismét
tanul ma is, holnap ismét,
aztán tacskó-taktikát,
ezer vadász-praktikát;
a Borz-gyerek magol itt,
– hogy mit? – főleg tengerit!
Mókus Misi mindent ismer
– dióhéjban. (Több nem is kell.)
Vaddisznódy Emese
a bükkmakk szerelmese,
Frici szakadatlanul
farkasordítást tanul,
s tíztől tizenegyig tombol,
csupa magánszorgalomból.
Sün Sarolta nekilát,
szorgalmasan veszi át
a gömb-geometriát.
Fajdkakassy Flóra
zenei óvodát végzett,
s buzgón gyakorolja
most a süketséget.
Karcsú Ünő Enikő
oly szomorkás:
nincs tó, forrás
a közelben, pedig ő
magát nézné szünetlen,
s nemcsak a nagyszünetben.
Berci Mackó jól járt:
darázsmézet harácsolt,
utána pótórát
vett a téli alvásból.
S láss csodát! –: a vásott
erdei iskolások
márciustól novemberig
mindent megtanulnak!
Le hát a kalappal!
Mert csoda ez – azért pedig,
mivel Bagoly Balambér
(heti három galambért)
minden áldott nappal
nyitott szemmel szunnyad!
Eső
Láncos-lobogós,
ez a makk kopogós,
hazafut a mókus,
ha az ég zokogós.
Ázik a tölgy is,
fürdik a völgy is,
halkan muzsikál
künn az esővíz.