Valóban, módosult az idők során funkciója, miként állításának módja is – régen a földbe ásták a kopjafát, állott is három emberöltőnyi időt. Addig, amíg az emlékezés tart. Kárpát-medence-szerte, de leginkább Erdélyben a kopjafa a különféle emlékjelek majdnem nélkülözhetetlen alkotóelemévé vált az elmúlt negyedszázad során, jelképévé az összetartozásnak épp annyira, akár az elszakítottságnak. Ereszte­vény­ben éppenséggel korábbi szerepét teljesíti a kialakuló kopjafarengeteg: az emlékállító települések, szervezetek szándé­kukkal azt fejezik ki, saját halottjuknak, saját hősüknek tekintik Gábor Áront.
E felismerés okán gyarapodott az Emlékezés Erdeje: szombaton kisebb ünnepségen avatták fel az állítók a négy újabb kopjafát. A július 31-i ünnepségre el nem készült bodvaji emlékjel került most helyére, Nagybacon – e községhez tartozik az egykori bányatelep – polgármestere, Simon András fontosnak tartotta, hogy a Gábor Áronhoz köthető háromszéki települések sorából épp az első ágyúk öntésének helyszíne ne maradjon ki. Nyáron a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium és a sepsiszentgyörgyi Szé­kely Mikó Kollégium diákjai közösen faragtak egy kopjafát, melyet Eresz­tevénybe szántak: felállítására szintén ez alkalommal került sor. És fontosnak tartották a szentivánlaborfalviak is az emlékállítást, hiszen Gábor Áron élettelen testét falujukon keresztül szállították a tüzérek az eresztevényi nyughelyhez, a két kisebb faragással közrevett kopjafát (a fiafák azt jelképezik, egykor két külön település volt Szentiván és Labor­falva) Kányádi Mihály rendelte: felállításakor azt mondta a kopjafát faragó Balázs Antalnak, ez az én fejfám, Anti, a testemet Szentivánnak adom, de a lelkem itt fog nyugodni... A szentivánlaborfalviak kopjafájával betelt az első sor, a második sort Háromszék Vár­megye emlékjele indította el.
Szombaton a Sepsiszentgyörgyön tartott Gábor Áron-konferencia záróeseményeként került sor az újabb avatóünnepségre, a tudományos ülésszakon részt vevők – micsoda égi jel: a délelőtti borongós időt ekkorra gyönyörű napsütés váltotta fel – az Emlékezés Erdeje keletkezéséről és céljáról hallhattak rövid ismertetőt, majd a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör (mert a kettős település nemcsak a kopjafaállítást, de annak ünnepélyes avatását is fontosnak látta) tartott kis műsort (fotó), előadásukat természetesen a Gá­bor Áron rézágyújával zárva. És klasszikus dalt csakis klasszikus vers követhetett: Fodor Orsolya, a Székely Mikó Kollé­gium tizenegyedikes tanulója (a diákok csoportja Kubánda Miklós aligazgató vezetésével a tanoda zászlaja alatt vonult ki az ünnepségre) Kányádi Sándor emblematikus versét szavalta el. Az ünneplőket köszöntötte dr. Tóth Bernadett Eszter konzul, Magyarország csíkszeredai konzulátusának munkatársa, majd Balázs Antal beszédét követően került sor a kopjafák koszorúzására: a vármegyééhez nem csupán Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke helyezett koszorút, hanem Kozma Péter, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kormánymegbízottja, dr. Tóth Orsolya Eszter és Klárik László szenátor is – az anyaországi hivatalosságok részvétele a rendezvényen egyébként újabb kopjafák állítását előlegezi meg.
Az ünnepség záróakkordjaként a konferencia résztvevői a Benke-kúria udvarán tavaly felavatott Gábor Áron-szoborhoz is koszorút helyeztek.