A zászlók eleinte gyakorlatias hadieszközök voltak: a megkülönböztetésen túl a széljárást is mutatták az íjászoknak. A címerek eredetileg a pajzsokon születtek, a székely címeren a felhőből kinyújtott kar az égiektől kapott feladatot, a medvefej a bátorságot, az átszúrt szív az áldozatvállalást jelképezi – hangzott el csütörtök este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban a Székelyföld Napok részeként tartott előadáson.
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntője után Mihály János székelyudvarhelyi történész felidézte: a székely szimbólumok kérdésköre akkor került ismét a figyelem középpontjába, amikor a 2004 elején a Székely Nemzeti Tanács megterveztette saját jelképeit. A szakma ezután kezdett foglalkozni a témával, 2009 őszén alakult meg Székelyudvarhelyen a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport. Vallják: fontos számukra a múlt ismerete, mert legendákra – bármi szépek is legyenek – csak ábrándokat lehet építeni. Négy kutató kapcsolódott a munkába: Szekeres Attila István Háromszékről, Pál-Antal Sándor Marosvásárhelyről, valamint Zepeczaner Jenő és Mihály János Székelyudvarhelyről. A zászlók kutatása nem egyszerű, a zászlószövet nagyon sérülékeny, kevés maradt fenn, az első székely zászló a XVII. századból maradt ránk, és analógiák alapján kutatták. Számos ismeret hamisnak bizonyult, például az, hogy a székely zászló piros-fekete lett volna. A „vérzászló”, mint általános hadi mozgósító, egész Európában elterjedt volt. Hiánypótló tanulmányok jelentek meg a munkacsoport 2009-ben kiadott Székely szimbólumok nyomában, a 2011-es Jelképek a Székelyföldön, és az egy évvel későbbi Címer és pecsét a Székelyföldön című tanulmánygyűjteményében. Nyomdában már a következő kötet. A munkacsoport a kutatáson és publikáláson kívül népszerűsítéssel is foglalkozik, különböző heraldikai kiállításokat rendeztek az országban és annak határain túl. Terveik között szerepel egy román nyelvű kiadvány megjelentetése.
Dr. Szekeres Attila István heraldikus, a Háromszék munkatársa ismertette a székely szimbólumokat. Bemutatta a régi és az új székely címert, valamint ezek előfordulási helyeit gyámköveken (Bögöz, Székelyderzs), falfestményként (Székelydálya), templomi bútorzatra festve (Csobotfalva), zászlón, pecséten, érmén, kőfaragványon. A régi székely címer a kardot tartó páncélos kar, a kard esetenként koronát, szívet és medvefejet szúr át, az új székely címer a nap és a növekvő holdsarló párosa, mely először nap helyett hatágú csillaggal jelent meg. Azt, hogy a székelyek jelképe a nap és hold párosa, 1659-ben foglalta törvénybe az erdélyi országgyűlés, ezért ma is azt kellene használni, nemcsak címerként, hanem zászlón is – hangoztatta az előadó, bemutatva az idei Székely Vágtán árbocra felvont nagyméretű, helyesen megalkotott székely zászlót.
Több ilyen színvonalas identitáserősítő rendezvényre lenne szükség.
