Aggodalommal jut a mag a földbe
Mi csak a mi parcellánk bajaival foglalkozunk – vonakodtak a helybeliek attól, hogy általános képet fessenek az angyalosi határról. Sajnos valós, hogy nemcsak az erejüket vesztett földtulajdonosok csüggedtek, a holnap bizonytalanságának érzése emészti a farmereket is. Nagy Barna mezőgazdász mérnök 70 hektár termőföldet művel az angyalosi határban, arra kértük, részletezze: miért egyre felhősebb az ég a nagybani mezőművelők feje fölött?
– Március után jól indult a mező, a nyári esőzések ugyan kissé akadályozták a gabona betakarítását, mert voltak olyan alantos helyek, ahová gépekkel lehetetlen volt bemenni, de a rá következő hosszú száraz idő miatt megkésett a talaj előkészítése az őszi vetésre. Az angyalosi fekete szikályos talajjal ugyancsak meg kellett küzdeni. Egyre többen vagyunk, akik ráálltunk a repcére is, aminek a magágyat rég elő kellett volna készíteni. Kifogtunk augusztus derekán egy olyan időszakot, amikor szántani tudtunk, s a megtárcsázott maradék pityókaföldekbe került most bele valahogy a búza. Úgy néz ki, hogy a gabonának lesz stabil ára, a repcéé pedig világpiaci, de legalább van rá kereslet. Ellenben katasztrofális a helyzet a pityókával, mert nincs ára, miközben az állam külföldit importál. Sajnos, mi költséggel kiszedtük, s most az a kérdés, hogy mennyi lesz a veszteségünk, mert nyereségről szó sem lehet. Eddig 30 banit még adtak kilójáért, de most már annyit sem ígérnek. Az importpityóka azért lehet olcsóbb, mint amit mi termelünk, mert nem egyformán startolunk a nyugatiakkal. Kezdődik a cirkusz a cukorrépával, aminek szintén világpiaci ára van, de nem a legjobb hírek keringenek répa-ügyben. Mi megkötöttük a szerződést euróban a gyárral, de kérdés, hogy miképpen fognak fizetni. Maholnap oda jutunk, hogy egy liter gázolajért le kell pengetnünk egy zsák pityóka árát! De van ennél nagyobb baj is: az, hogy vezetőink eléggé sötétben tartanak minket, komolyabb információkat sehonnan nem kapunk. Hal­lom, hogy egy fél esztendeje elkészült az uniós agrárpolitika, ami 2014-től 2020-ig lesz érvényes, sajnos, semmit nem tudunk róla. Tartalmaz valamilyen lépcsős támogatási rendszert, ugarrendszerre vonatkozó szabályozásokat, s most legutóbb olyan hír jelent meg, hogy aki eddig magánszemélyként dolgozott, ha a támogatások összege meghaladja az 5000 eurót, csak jogi személyként folytathatja tevékenységét, amit nem lehet egyik napról a másikra beindítani. Sem az időpontokat, sem a fel­tételeket, sem a végrehajtási utasításokat nem ismerjük. A kifizetési ügynökségen sem tudtak semmit mondani, arra gyanakodunk, hogy a választási kampány miatt került árnyékba az ügy. Sajnos, eddig a parlamenti képviselőinktől sem kaptunk semmilyen információt, pedig az enyémhez hasonló helyzetben nagyon sokan vannak. Az eddigi támogatások még adtak valamelyes munkakedvet, de ha ezeket is megnehezítik, felhőbe borul a mezőgazdászok felett az ég. Hallatlan, hogy az állam állapítja meg, mennyi lesz a jövedelmem, s ha sokkal kevesebb, az átalányadót úgyis szigorúan ki kell fizetnünk! De mi nem csak azért élünk, hogy kifizessük az adót, a családot el kell tartani, hol vannak a szükséges fejlesztések, kinek van bátorsága most egy komolyabb kölcsönt felvenni?!

Kész az aszfalt
Lehangoló az angyalosi vasúti megálló, s vannak, akik már most siratják, hogy egy szép napon fel fogják számolni a berecki szárnyvonalat. Száz événél is több, mondták, hogy a mi falunkban fel lehetett ülni a vonatra, amivel nemcsak a munkahelyünket, hanem akár a nagyvilágot is meg lehetett közelíteni! Hiába vannak azok a vasúti talpfák tölgyből, hamarosan felmondják a szolgálatot, s nem nagyon hisszük, hogy akad még egy olyan társaság, amely megmentené ezt a vasútvonalat. A méternél is magasabbra nőtt gyomnövény és a szemét jelzi, hogy közeleg a vég.
A messziről szemlélő csak a magányos krisztusakácról tudja betájolni – amely ott magasodik a megálló közelében –, hogy hol is volt az egykori vasútállomás. A megálló mellett viszont aszfaltozott bekötőúton lehet már elérni a falut, ami a gidófalvi önkormányzat által megpályázott pénzalapokból egészült ki. Örömmel újságolja Kanyó István falufelelős, hogy szeptember elején átadták a Vasút utca övezetében is az aszfaltozott útszakaszt, s így a rétyi keresztút felé tartó műútról könnyűszerrel lehet megközelíteni Angyalost.
 Mindenütt a földben az ivóvízvezeték, amelyre már rácsatlakozott a lakosság mintegy hatvan százaléka. Megrendelték a szenny­vízhálózat tervét is – folytatta a tanácstag –, kiírásra vár az önkormányzat, hogy meg lehessen pályázni a kivitelezés költségeit. Az ivóvíz az Olt zoltáni szakaszáról fúrt kutakból ér fel, s a szennyvízvezetéket a községközpont közelében lévő tisztítóállomáshoz kötik majd be.
Szép helyen fekszik Angyalos itt, a Bodoki-havas előterében. Vajon mikor jön el az idő, amikor annyi pénze lesz néhány angyalosi családnak, hogy lerakhassák a faluturizmus alapjait?

Pusztítanak a vadak
Semmi sem megy jól ebben a nagyon várt és megváltozott rendszerben – panaszolták az iskola előtt várakozók. Egyre csökken az állatlétszám, s a tej ára a régi szinten maradt. Lassan a tejelő tehenekről is kezdenek lemondani az emberek, alig kérődzik már vagy ötven állat. Tíz esztendővel ezelőtt százötvennél is több szarvasmarha volt a faluban. Mi nem panaszkodni akarunk, mert azzal semmit sem lehet elérni, de ha kérdeznek, felelünk. Legeltetésre alkalmas területeket mértek vissza olyanoknak, akik földjussukat kérték, így leszűkült a legelőterületünk, s vannak gazdák, akiknek olyan kevéske a földjük, hogy képtelenek egy télen át kitartani állataikat, ezért lemondanak róluk, eladják.
– Rengeteg a kár a vadak után nálunk is – folytatta Kanyó István. – Már egy nagyobb borjút is megcsúfolt a medve fenn a Rozs­kertben, a Forró-tanya közelében. Le kellett vágni, nem lehetett értékesíteni. Járja a vaddisznó a kukoricásokat, nekem is letarolta Kútpatakában az egyhektáros terület felét. Hogy ne kelljen őrizzem, kiszereltem a kukoricásba egy táskarádiót, ami egész éjjel szólt. Eleinte sikeres volt a riasztás, de egy idő után nem, biztos, megszokták, s zene mellett ment a garázdálkodás. Minden károsult leadta az iratcsomót a tanácshoz abban a reményben, hogy most talán kárpótolnak valamennyit.

Küszöbön a reformáció ünnepe
– Ön a református egyházközség gondnoka is – szólítottuk Kanyó Istvánt. – Milyen tennivalókkal küszködik a presbitérium a faluban, melynek többsége református?
– Sajnos, nem jött össze az elképzelés, hogy bevezessük a vizet a Remete oldalában fekvő temetőbe, miként azt sem tudjuk, hol lehetne felépíteni a helyi lakosság által igényelt ravatalozót, amelynek dolgában számíthatnánk a községi önkormányzat támogatására. A temető távolabb esik a falutól, s szó volt arról, hogy a falu szívében, az egykori kántori lak közelében kaphatna helyet, de erről egyhangú határozat még nem született. Egy többfunkciós épületre készíttetett tervet az egyházközség, amely a parókia udvarán kapna helyet, ez is egy a feladataink közül.
– Maradva az anyagi vonzatú dolgok mellett, mi az Ön elképzelése az egyházközség tulajdonába visszaszállt kultúrotthon sorsáról? – kérdeztük Mátyás István lelkipásztort tudván, hogy az épületet nagyon kikezdte az idő, s  ez lenne az egyetlen tágasabb terem nagyobb méretű rendezvényekre.
– Sajnos ez a helyzet, s mert az épületnek nincs fundamentuma, úgy néz ki, hogy az alapokig vissza kell bontani. Ami a sürgősségi sorrendet illeti, ez kapna elsőbbséget. Egy új épületet szeretnénk megrajzoltatni, és annak alapján véleménykutatást végezni a faluban és híveink körében. A tervhez szükséges pénzt szeretnénk összehozni egyelőre – felelte a lelkész.
A szokott őszi egyházi eseményekről elmondta, hogy október 12-én tartották az idősek vasárnapját. Minden idős hívünk ajándékcsomagot kapott, erről holland testvérgyülekezetünk gondoskodott, a testvérgyülekezet képviselője személyesen is elkísért az idős személyekhez-családokhoz.
– Küszöbön  a reformáció évfordulójának ünnepe...
– Ebben az évben nem annyira a régmúltról, inkább a jelenről lesz szó, mert ekkorra, november másodikára rögzítettük a jubileumi konfirmációt, a 10, az 50 éve konfirmáltak emlékünnepségét. Egy személy él, aki 75 évvel ezelőtt konfirmált, s szándéka részt venni az ünnepségen, ahol a fiatalok műsorral köszöntik mind a reformáció ünnepét, mind a jubilálókat.

Forró Elek a névadó
– Akkor tartunk majd névadó ünnepséget az angyalosi iskolában, amikor elvégezzük az emeleti részen pénz hiányában félbemaradt munkálatokat – nyilatkozta kérésünkre Berde József gidófalvi polgármester. – Jelenleg a földszinti részen megfelelőek a feltételek az oktatás számára.
Az iskola hosszas ideig az egykori Forró-kúria épületében működött. Mivel a leszármazottak visszaigényelték, majd eladták, az önkormányzat megvásárolta a szomszédjában lévő szövetkezeti épületet, és teljesen felújíttatta. Így lett új iskolája a falunak, s a kúriáról levették a negyvennyolcas Forró Elek ezredes emléktábláját, amit a központi iskolában őriznek. Jelenleg huszonhét iskolást oktat két tanítónő, az óvodában pedig tizenöt gyerek jár, akiket – a szülők örömére – tapasztalt pedagógus, Barabás Csilla volt étfalvazoltáni óvónő oktat, akinek ott a gyermekhiány miatt megszűnt az állása.