„Nagy ünnep, hogy egy ilyen léptékű holland kiállítást tudunk megnyitni, amilyen korábban még soha nem volt Magyarországon. Húsz Rembrandt-kép találkozik a Szépművészetiben, és nem is akármilyenek: ez az anyag teljes keresztmetszetet ad a legelső, 17 évesen festett képtől az érett kori munkákon át az utolsó önarcképig” – mondta el a kicsomagoláskor a múzeum főigazgatója. Baán László hangsúlyozta, hogy a Szépművészeti Múzeum egyik legjelentősebb gyűjteményi egysége a holland kollekció, ebből az időszakból, a holland arany évszázadból, vagyis a 17. század mestereitől mintegy 500 festménnyel rendelkeznek, és ezzel a Szépművészeti Európában Hollandián kívül az öt legjelentősebb gyűjtemény közé tartozik. „Fájó hiány ugyanakkor, hogy a két legnagyobb mestertől, Remb­randttól és Vermeertől nem rendelkezünk festménnyel, hiszen a korábban Rembrandtnak tulajdonított képeinket ma már nem az ő munkájaként azonosítjuk” – jegyezte meg a főigazgató, aki felhívta a figyelmet a Budapestre érkezett három Vermeer-kép jelentőségére is, kiemelve, hogy Az asztronómus festőjének eddig még soha nem járt munkája Magyarországon.
A londoni National Galleryből pénteken megérkezett önportré Rembrandt karrierjének csúcsa felé keletkezett; a holland mester Tizianót idéző testtartásban a nagy velencei festő korának ruháiban örökítette meg magát, tisztelegve elődje előtt, ugyanakkor bemutatva járatosságát a múlt művészetében. Az olajfestménynek 65 millió font a biztosítási értéke, de ennél a műtárgypiacon ez a munka jóval többet érne – emlékeztetett Baán László. Mint elárulta, a kiállításra érkezett anyag biztosítási összértéke – a Szépművészeti igen gazdag németalföldi gyűjteményéből válogatott 48 alkotás nélkül is – meghaladja az egymilliárd eurót. Mintegy ötven európai és amerikai köz- és magángyűjteményből kölcsönöztek képeket, olyan jelentős intézményektől, mint az amszterdami Rijks­mu­seum, a párizsi Louvre, a firenzei Uffi­zi, a madridi Prado, a stockholmi Natio­nalmuseum, a Los Angeles-i Getty Museum vagy a New York-i Metropolitan.