1938. október 30-án számolt be arról az egyesült államokbeli CBS rádióadó, hogy egy Marsról érkezett űrhajó landolt New Jersey állam egyik farmján, és megkezdte a Föld leigázását. A bejelentés valójában az Orson Welles-féle Mercury Társulat halloweeni műsorának része volt, a hallgatóság egy része azonban pánikba esett, és hamarosan fejvesztve hagyta el otthonát.
A tömeghisztéria fő felelőse egy Orson Welles nevű fiatalember volt, aki – 23 esztendős kora ellenére – már komoly ta­pasztalattal és kivételes tehetséggel rendelkezett mind a színjátszás, mind a rendezés és a forgatókönyvírás terén. Welles, aki Európában és az amerikai Szövetségi Színházprojekt alkalmazottjaként is számtalanszor bizonyította képességeit – színészként például a Rómeó és Júliában, rendezőként pedig a haiti környezetbe átültetett Macbeth-adaptációjával aratott sikert –, 1937-ben saját társulatot alapított, mely egy év után szer­ződést írt alá a CBS rádióval. A fiatalember és csapata, a Mercury Társulat azontúl heti egyórás műsoridőt kapott, azonban egy alkalommal milliókat sikerült halálra rémíteniük.
Az 1938-as esztendő halloweenjére ugyanis a színházi polihisztor rádiójátékot készített H. G. Wells Világok harca című fantasztikus kisregényéből, mely egy Marsról indított invázióról szól. Welles a történetet a közeli jövőbe, az 1939-es esztendőbe helyezte, és korábbi katasztrófákról – például a Hinden­burg léghajó pusztulásáról – készített hangfelvételekkel, valamint munkatársainak segítség­ével alkotta újra Wells történetét. Nem igaz tehát, hogy a Mercury Társulat tudatosan készült volna az amerikaiak átverésére, Wellesék kiváló minőségű felvétele, hiteles játéka és a szerencsétlen körülmények nyomán azonban a fiktív marsi invázió végül igazi pánikot keltett.
A tömeghisztériában fontos szerepet játszott, hogy A Mercury Társulat az éterben című esti műsorba „belelógott” a rivális NBC rádió egyik népszerű komédiája, melyet a hallgatók nagy része rendre előnyben részesített Wellesékkel szemben. Miután Edgar Bergen műsorszáma véget ért, az NBC-n egy zenei blokk következett, ezért sokan átváltottak a CBS adására; így aztán a szerző a rádiójáték elején hiába figyelmeztetett a bemutatott történet fiktív jellegére, a közönség zöme csak azután kapcsolódott be, hogy a New Jersey államban földet ért marslakók már akcióba léptek.
A színészek kiválóan játszották szerepüket – egyikük még Roosevelt elnök hangját is utánozni tudta –, a hangfelvételek pedig mesteri módon voltak megszerkesztve, ezért a hallgatóság az utolsó szóig elhitte azt, amiről tájékoztatták. Ebben persze az is komoly szerepet játszott, hogy Wellesék a történetet megszakítás – reklám – nélkül adták elő, és fiktív jelentések, valamint helyszíni tudósítások segítségével vezették végig annak cselekményét. A közönség tehát megrökönyödve értesült arról, hogy a Grovers Mills mellett leszállt űrlények lézerfegyvereikkel előbb a környék lakosságát, majd a Nemzeti Gárda hétezer fős különítményét is megsemmisítették, hogy aztán tripodjaikkal és csészealjaik fedélzetén az amerikai nagyvárosok ellen induljanak. A látszólag friss hírekből álló 55 perces előadás során helyszíni tu­dósítók, csillagászok, politikusok és a marslakók ellen ve­zényelt katonák is „nyilatkoztak”, a New York, Chicago és más metropolisok felé igyekvő – fiktív – inváziós erők ezért hamarosan általános pánikot eredményeztek.
A nem várt fejleményekről vélhetően a rádiótársaság is értesült, ugyanis Welles a műsor végén ismét felhívta a CBS hallgatóinak figyelmét, hogy a sugárzott adás csupán egy elképzelt eseményről szólt. Erőfeszítése azonban ekkor már hiábavalónak bizonyult, ugyanis Amerika-szerte százezrek kerültek sokkos állapotba, a nagyvárosokból kifelé vezető utak pedig megteltek a marslakók elől menekülő polgárokkal. Az 1938. október 30-án kirobbanó tömeghisztéria körülbelül 1,5 millió embert ragadott magával, szerencsére azonban a pánik – a hivatalos jelentések szerint – nem követelt emberéletet. Mindazonáltal néhány napnak el kellett telnie ahhoz, hogy az Egyesült Államokban mindenütt megnyugodjanak a kedélyek, és senki ne rettegjen a Földet gyarmatosító marslakók megjelenésétől. Orson Welles ugyanakkor nem szándékosan csapta be honfitársait, lelkiismeret-furdalásából eredően pedig hosszú ideig attól rettegett, hogy A világok harca véget vet majd karrierjének. A rádiójáték kapcsán az amerikai hatóságok valóban vizsgálódni kezdtek, a Mercury Társulat műsorát azonban végül nem találták törvénysértőnek, hiszen a pánik elsősorban abból eredt, hogy a közönség nem hallgatta végig a teljes adást. Ha így tettek volna, nem lett volna okuk aggodalomra, hiszen – az eredeti műhöz hasonlóan – Welles története is azzal ért véget, hogy az idegen lények elpusztultak a földi baktériumoktól. A H. G. Wells regényéből készült adaptáció ugyanakkor a kezdeti kellemetlenségek után végül országos hírnevet hozott Orson Wellesnek; a fiatalember hamarosan Hollywoodba költözhetett társulatával, és idővel a filmművészetben is bizonyíthatta páratlan tehetségét.
Tarján M. Tamás (Rubiconline)