Szombaton, október 25-én a sepiszentgyörgyi múzeumi gombanapra a bemutatás anyagául (is) szolgáló, még fellelhető gombák viszonylag gazdag választéka állt össze a népes csapat gyűjtéséből.
A már ismertetett lila tölcsérpereszke, valamint a szürke tölcsérgomba fordult elő (fagyott állapotban) akár „konyhai” mennyiségben is, holott az elmúlt napok időjárása nem kedvezett tömeges megjelenésüknek.
A barna porhanyós gomba (Psathyrella hydrophila) fatönkök töve körül csoportosan jelenik meg, törékeny, kicsi, barna színű, ehető, a gallérmaradványt a lehulló barna spóra festi meg. Tönkjét elkészítés előtt levágjuk, nem használjuk fel.
Az élénk színű nyirokgombának (Camarophyllus pratensis) szép narancssárga a színe. A törékeny kis gomba lemezei hasonló színűek, de világosabbak, tönkje fehér. Kellemes illata és íze teszi kedveltté, bár vékony húsa miatt nem „kiadós”. Egyaránt megtaláljuk legelőn és ritkás erdőben.
Az elefántcsont csigagombát (Hygrophorus eburneus), bár fogyasztható, nyálkássága miatt nemigen gyűjtik. Hófehér kalapja később sárgul, lemezei kissé lefutóak, szintén fehérek, és a csigagombákra jellemzően ritkán állók. Bükkösökben gyakori.
Néhány ehetetlen és mérgező gomba is előkerült. Az ősszel gyakori zsemlyeszínű fakógomba (Hebeloma crustuliniforme), mint általában e nemzetség többi faja is, mérgező. Domború, barnássárga kalapja, rozsdabarna lemezei és lefelé vastagodó tönkje van. Jellegzetes retekre emlékeztető szaga. Találtunk néhány pókhálós gombát, és előfordult a már ismertetett kerti susulyka is.
