Halottak napja, a Sütő András Baráti Egyesület pusztakamarási találkozója, az egyesület tagjainak koszorúzása egybeesett a marosvásárhelyi Sütő-sírra elhelyezett kettős kopja felállításával. Azért kellett kettősnek lennie, mert az író 2006-os halála után felesége, Szabó Éva, az „örökmécses” – ahogyan Sütő András is nevezte – tavaly követte férjét a sírba.
– A Sütő-kopjafa egy hosszabb történet – vetettük fel Balázs Antalnak, aki immár sokadik faragott fejfáját helyezte el jeles emberek, személyiségek nyughelyéhez.
– Valóban így van – jött a felelet. – Amikor Sütő András meghalt, volt nekem egy szép kopjafám, amit akkor felajánlottam a családnak, akik köszönettel fogadták, s fel is szereltem a marosvásárhelyi sírhoz, amely a temető előkelő helyén található. Ez a kopja nyolc esztendeig jelezte, hogy ott van Sütő nyughelye. Amikor Éva asszony is követte őt a sírba, a család úgy döntött, hogy új síremlék kellene, de Sütő Andrásnak nem más, csak székely kopjafa. Így határoztam el, hogy készítek egy kettős kopját, amit egy terjedelmes tölgyfa törzséből faragtam ki, és annak rendje és módja szerint, a temetés előtt, kis akadékoskodás árán, egyfajta mély lelki kegyelet érzése mellett fel is szereltem a sírhoz. Megjegyzem, hogy a marosvásárhelyi református temetőben, de a székelyudvarhelyi katolikus temetőben is, általam teljesen érthetetlen módon, 50 lejt kértek „kopjacsere” okán. A kettős kopját Sütő András fia, dr. Sütő András, majd pedig lánya, Ágnes és férje, Cselényi László megfelelőnek, szépnek találta és köszönettel fogadta. Szerényebb méretű kettős kopja ez, a Sütő név teszi naggyá, ugyanis az egyes sírhoz nem illett volna egy túlméretezett sírjel.
– Milyen szöveg olvasható a faragott fejfákon?
– A nevek és az évszámok mellett a szabadon maradt felületen Sütő András három meghatározó munkájának címét örökítettem meg: Anyám könnyű álmot ígér, Engedjétek hozzám jönni a szavakat és az Advent a Hargitán, mert Sütő ezt rólunk-nekünk, a székelyeknek írta. Az már csak az én ötletem volt, hogy Éva asszony fejfájának oldalára felvéssem: „Éva, az örökmécses.” A család az egymással összekapcsolt kettős kopját megelégedéssel nyugtázta, miként a Sütő András Baráti Egyesület tagjai is, akik a Sütő pusztakamarási szülőházánál tartott találkozó után megkoszorúzták az író marosvásárhelyi síremlékét. Én a régi egyes Sütő-kopját – amely nyolc évig jelezte az író sírját – hazahoztam, fel fogom javítani, és azt javasoltam, hogy a leendő pusztakamarási emlékházban helyezzék el emlékkopja gyanánt. Pontosan annyit fog érni Pusztakamaráson, mint Balázs Ferenc restaurált mészkői fejfája az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban.
