Eleget biztattam kedvetlen olvasóimat: menjenek választani! Hiába a noszogatás, az eredmény halvány, mint a nótabeli őszirózsa. Elismerem, hogy potyára hánytam falra a borsót. A szavazáson a magyarlakta megyékben volt legkisebb a jelenlét, és Háromszéken Szilágyi Zsoltra hívei még annyian sem szavaztak, ahányan támogatói íveit aláírták. Országos szinten is aláírói egynegyede adta rá voksát. Ez az az erő, amit fel tudunk mutatni?! Ezzel akarunk a romániai politika aktív résztvevői lenni? Merész álmaim szanaszét, ágyam mellett a porban hevernek.
Engedtessék meg ezek után, hogy most szemére hányjam a gyenge eredményt mindazoknak, akik nem mentek el voksolni, és felszólítanom: ne reklamáljanak, ha nekünk még rosszabbul fog menni, mint eddig.
A történtek után nem csoda, ha sok román politikus azt mondja majd, hogy kuss a magyaroknak. Ezek a saját maguk által választott vezetőikben sem bíznak, nem szavaznak rájuk. Politikusaik autonómiáról papolnak, azzal kampányolnak, és íme, ennyi támogatójuk van?! Még szerencse, hogy Kelemen Hunor majdnem hozta 2009-es formáját.
Azt kell mondanom, attól való félelmükben nem mentek el szavazni magyarjaink, hogy ha mindenki elmegy, és – miként jelöltjeink hangoztatták – sok román is rájuk voksol, akkor mindkét jelöltünk a második fordulóba jut. Majd azt esetleg Kelemen nyeri meg, így ő lesz az elnök. Aztán ezek után elszívja a békepipát és megissza a békepiát Szilágyi Zsolttal. Kelemen felkéri Szilágyit kormányalakításra, és ekkor kezdődtek volna a bajok. Ugyanis nálunk esetleg nem lesz elég olyan korrupt politikus, amennyi szükséges egy román kormány megalakításához. Vannak ugyan néhányan, akikre a gyanú árnyéka vetődött, de az korántsem elegendő.
Egy ilyen esetben gazdasági-kereskedelmi miniszternek a Bihar megyei tanács alelnökét, Kiss Sándort lehetne javasolni, aki ellen vizsgálódik a korrupcióellenes ügyészség. Ugyanígy szóba jöhet a közlekedési minisztérium élére Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke, aki ugyancsak ért a görbe utak építésekhez, és már nyomoztak utána. Távközlési, informatikai miniszter Nagy Zsolt lehetne, aki már volt miniszter, és többek közt hazaárulással is gyanúsították. Verestóy Attila lenne a pénzügyek őre, mert legjobban ő ért a pénzcsináláshoz.
Ez korántsem elegendő, így most már szóhoz juthattak volna az eddig mellőzött pártjaink is, a szavazáson elért eredményeik arányában. Sportminiszternek Toró T. Tibor lenne jó, mert ő sportosan emlegette annak idején pártjának 6:3-as győzelmét a parlamenti választásokon. Tőkés Lászlót is haza kellene hívni Brüsszelből, például külügyminiszternek, de akkor ki harcolná ki ott, ahol hallani sem akar senki róla, az autonómiát? Feltétlen haza kell hívni Magyarországról Szász Jenőt, hiszen az MPP is kiveszi részét a győzelemből, és ezt a pártot mégiscsak ő alapította. Izsák Balázs lenne a kormányszóvivő, mert ő kétszer is megrágja, amit mond. Igazságügy-miniszternek kénytelenek lennénk meghívni Laura Codruţa Kövesit, aki legalább nevének egyharmadában magyar. Védelmi miniszternek marad Mircea Duşă, hogy közben nehogy az ellenség kezére játsszuk a fél országot, és alkalomadtán be tudja hívni a NATO csapatait.
Annyi engedményt tehetünk neki, hogy néhány magyar temetőt átadunk lőtérnek, és az onnan felszabaduló sírkövekből tovább épülhetne a Nemzet Katedrálisa Bukarestben.
