Amikor néhány hete Bogdan Stanoevici diaszpóráért felelős tárca nélküli miniszter bevallotta, hogy jelenleg nincs pontos kimutatásuk a határokon túl élő és dolgozó romániai állampolgárok számáról, s csak és kizárólag becsült adatokra alapozhatnak, még nem sejthette senki, hogy a nagy garral beharangozott államfői választások első fordulójában botrányos incidensekre kerül sor Párizsban, Londonban, német, spanyol és olasz városokban! S azt sem, hogy ezrek és ezrek rekednek a választási irodák kapuin kívül, és nem adhatják le szavazataikat!
De nézzük a tényeket. Noha a miniszter csak becsüli a külföldön élő románok számát (szerinte Spanyolországban több mint egymillió, Olaszországban közel egymillió romániai állampolgár él és dolgozik), összesen mintegy hárommillióra tehető a diaszpórában élő román állampolgárok száma, a választási iroda adatai mutatják, romániai idő szerint vasárnap 23 óráig 153 677 román állampolgár élt szavazati jogával a 294 külföldi szavazókörzet valamelyikében. Olaszországban 35 508-an, Spanyolországban 33 053-an, a Moldova Köztársaságban 21 980-an, Nagy-Britanniában 7977-en, Franciaországban 7119-en, Németországban 7320-an és Belgiumban 5951-en éltek szavazati jogukkal. Mindez a választásra jogosult diaszpórában élők számához képest nagyon kevés. (2009-ben az elnökválasztás első fordulójában 94 ezren éltek külföldön szavazati jogukkal, majd a második fordulóban 147 754-en voksoltak.)
Az érdeklődés tehát viszonylag nőtt, noha az általános szervezetlenség miatt ezrek és ezrek nem adhatták le voksukat, órákig álltak sorban, a párizsi követségre többen be is törtek, mivel csak azok szavazhattak, akik belül voltak az épületen, a nagykövet kihívta a csendőrséget, s Románia örök dicsőségére a megjelenő csendőrök egyike megvetően jelentette ki: ezek vagytok ti, románok, csak cirkuszt csináltok állandóan! Londonban is zavargás tört ki, sokan nem adhatták le szavazataikat, akárcsak Münchenben vagy Stuttgartban. A választási iroda a külügyminisztériumra, míg a tárca az irodára hárítja a felelősséget. Ha minden igaz, hamarosan egyeztetnek az érintett felek, hogy a hasonló fejetlenségek a következő fordulóra elkerülhetők legyenek.
Az bizonyos: több, sokkal több körzetben kellett volna szavazóirodákat megnyitni. Ion Jinga londoni nagykövet szerint az Egyesült Királyságban 13 szavazóiroda volt, három Londonban, de több szavazóbiztos nem jelent meg, nem kaptak engedélyt a voksolás meghosszabbítására sem, urnazáráskor is hatalmas sorok várakoztak. A nagykövetség előtt még legalább ezren maradtak, akik nem adhatták le a voksukat. Tüntettek, és a helyszínre 10–12 rendőrkocsi szállt ki.
Egy bizonyos: lehet arra cinikusan hivatkozni, hogy a külföldre szakadtak nem is akarnak szavazni, de ha így szervezik meg, akkor még azoknak is elmegy a kedvük, akiknek szándékában áll. S akkor ott vagyunk megint, ahol voltunk, vagy még ott sem.
