Gelcsáva a kultúrház előtt
Egyedül a fotóriporter számára volt tüneményes a zajongó népesség: a nyugdíjakra vártak, lesték a szállítóeszközt, amellyel a községi posta hozza minden hónap vége felé, amiből aztán a mindennapi életet kissé tovább lehet tolni. Itt nemcsak a nyugdíjukra várók zajonganak – világosítottak fel –, a postai személyzet leépítése miatt mindig késve érkeznek a küldemények, a számlák garmadája, amit viszont azonnal ki kellene fizetniük.
A gelcsáva tehát zajongás, a román gîlceavă szó idehonosodott változata, de hogy milyen úton és mikor, az egyelőre számunkra is kérdés marad. Mint láttuk, itt, a falu alsó részén, az iskola, az óvoda és a kultúrotthon térségében zajlanak a fontosabb események. Haza­felé vonultak a főúton az óvodásokat kísérő szülők, szabadultak az általános iskola tanulói, várakozott a türelmetlen tömeg. Csurulya Ferenc tanácstag csendesítette a zajongó cigányokat, s a közeledő télre való tekintettel ügyelte a kultúrotthon mögött épülő fásszín, az egyetlen jelenlegi beruházás munkálatait, mert fel kellene vágatni a tüzelőt, s raktározni, legyen mivel fűtőzni, ha megindul az erős téli huzat lefelé a Kászon-patak völgyén.

Odalett a padlómozaik
Emlékeink-értékeink pusztulása olykor pótolhatatlan. Ezért bosszankodunk, amikor Bíró Le­vente, a helybeli Opra Benedek Általános Iskola programfelelőse elmondja: az iskola épülete alatti terület annyira nedves, hogy a víz és a salétrom miatt teljesen tönkrement Márton Emil néhai lelkes néptanítónak és falutudósnak a helybeli Leánymező mondáját megörökítő padlómozaikja. Igye­keznek minden tanítványukkal megismertetni a mondát és tovább adni az elkövetkező nemzedékeknek. Bemu­tatta a tanulók által a faluban gyűjtött maroknyi mondaváltozatot, és kezünkbe nyomta azt, amelyet Mike Kinga tanulólány jegyzett le nagyanyja visszaemlékezése alapján. A tanító azt is lehetségesnek tartja, hogy a mozaikot az iskola területén újra megörökítik.
„Egyszer régen egy lány kihajtotta a teheneket legelni az erdő szélébe – jegyezte le Mike Kinga. – Vele ment kutyája is. Legeltetés közben eltűnt egy tehene. Nagy keservesen a keresésére indult a szegény leány. Bejárta az egész erdőt, de nem lelt nyomára. Eközben lassan kezdett sötétedni. A lány egy tisztásra talált. Fáradt volt. Fel­mászott egy magas fára, onnan nézett körbe, kereste tehenét. Két fénylő pontra lett figyelmes, azt hitte, hogy ordas-farkas, pedig csak kis kutyájának szemei fénylettek. Nagyon megijedt, s holtan zuhant a földre. Ott találták meg reggel. Azóta lett Leánymező a neve annak a helynek. Akik arra járnak, mindig dobnak oda egy zöld ágat a lány emlékére.”
Mielőtt az iskola pillanatnyi helyzetét felvázolnánk, a múlt emlékei és a jeles névadó Opra Be­nedek kapcsán az ott őrzött képzőművészeti értékekre figyelünk: Vetró András fémdombormű-plakettjére és a folyosón őrzött Opra Benedek-portréra, amelynek alkotója Kézdivásárhely jeles képzőművésze, Kosztándi Jenő. Opra Benedek (1907–1978) Szárazpatak szülötte, francia–magyar szakos tanár, jeles pedagógus, az 1956-os magyar szabadságharc itthoni szimpatizánsa, akit a letűnt rezsim megkínzott, a forradalom posztumusz kitüntetettje. Az iskola udvarán megcsodáltuk a kézdialmási Tamás Károly szakrális szobrászművész Márton Áronról készült egész alakos alkotását. A körülötte játszadozó kisgyerekek mind tudták, hogy a püspök atya szobra. A terméskő talapzat Jakabos Antal, a szobor fölé emelt remek ácsmunkaépítmény a helybeli Antal fivérek munkája. Október 23-án az iskola is megemlékezett az 1956-os magyar forradalomról, és virágot helyeztek el Opra Benedek-emlékeinknél.
– Örömmel újságolhatom – folytatta Bíró Levente –, hogy kisegítő osztállyal gazdagodtunk, ami a természetes népszaporulat hozadéka. A többi osztályaink alsó és felső tagozaton is, sajnos, mind félosztatúak. Az iskola épületével nincsenek bajok, fánk is van, működik a központi fűtés. A romaprogramból létrehozott korszerű óvodaépületben nagyon jók a körülmények, ott rendel egy héten egy alkalommal a szentléleki családorvos is. Sok évvel ezelőtt tanítványaink segítségével kezdtük gyűjteni a lassan feledésbe merülő régiségeket, s ezekből mára már összeállt egy falumúzeumnyi gyűj­temény, amelynek az egykori felekeze­ti iskola épületében adott helyet a római katolikus egyházköz­ség. Hasz­mann Ágota kollégánk hasznosnak mutatkozó partnerkapcsolatot létesített iskolánk és a felsőcsernátoni iskola között.

Gondok a faluban
– Leghamarabb az iskola út felőli részén kellene kicserélni a kerítést – mondta a falufelelős Csu­rulya Ferenc –, az idő megette a lécezetét, ez nem is kerülne túl nagy kiadásba. Áldatlan állapotban lenn, a falu elején a buszbeálló. Le kellene bontani, rendezni környékét, kialakítani körülötte egy parkocskát. A polgármesterünk megígérte, hogy még ebben az évben elkészül. A mi segítségünkre lehet számítani. Száraz­patakon sohasem volt aszfaltozott út. A kavicsos főutat legutóbb a polgármester grédereztette meg, de nagyon rongálja esőzéskor, hóolvadáskor a víz, a sáncokat feltölti a mezei utakról befutó iszapos latyak. A falulakókat felszólítottuk, takarítsák ki a vízátereszeket, hogy ne juthasson ki a víz az útra.
– Mikor kerülhet sor a községközponthoz tartozó falvak infra­struktúrájának kiépítésére? – kérdeztük Balogh Tibor polgármestert, aki elmondta, hogy korábban készült egy terv, amely magában foglalja Szárazpatak ivóvízzel való ellátását, s a Kászon folyó melletti alluviális síkságra telepített fúrásokra alapoz. Ha alkalmas kiírási lehetőség nyílik, ezt a tervezetet kell majd felújíttatni.
– Panaszodnak a helybeliek, hogy a postai szolgálat mindig a legkésőbb jut el mihozzánk – ecseteli a falufelelős. – Október 28-án még itt várakoztak az idősek és a betegek is a pénzükre, bajaikat, adósságaikat szerették volna rendezni. Ismeretlenül is kérem a postahivatal vezetőjét, hogy orvosolja a szárazpatakiak panaszát.
Délutánba hajolva is élénk a falu. Szekerek-traktorok igyekeznek, miként a kisegér ősszel, mindenki szállít valamit. A legfontosabb az őszi trágyázás – mondták, a jövő évi kenyérgabona már a földben. Bár nem a legjobb minőségű a talaj, az idei időjárás kedvezett a pityókának. A baj, hogy itt sem ígérnek többet 35 baninál kilójáért a viszonteladók. Jól eresztettek a kalászosok is, gondot a kukorica okozott, s az is csak a vadak miatt – magyarázták. A torjai hegyekből aláereszkedő medvék, de még inkább a vaddisznók tettek benne tetemesebb kárt. Vannak, akik már az ősz elejétől kinn, a termény mellett töltik az éjszakát. Akinek olyan helyen található a földje, két-három kutyát kell tartania, hogy meg tudja őrizni, amije van. Már semmitől sem tartanak a vadak, éjjel bejönnek a Ká­szon vize lokján levő földekre is.

Megújult a templom
Bekopogtattunk régi ismerősünkhöz, Opra András katolikus gondnokhoz is.
– Tíz esztendeje szolgál minket Bodó Imre esperes úr – részletezte az eklézsia dolgait. – Az ő ideje alatt sok mindent elvégeztünk. Megépült a ravatalozó, kijavíttattuk az omladozó Pócsa-kriptát, megújult a templomunk. Újra­fedtük és kívül-belül meszeltettük a papi lakást, vezetékes vízzel láttuk el. Téli tüzelővel el van látva az esperesünk, mert rendelkezünk 17 hektár egyházi erdőbirtokkal. Tavalyelőtt fenyőt vágattunk ki, s abból elkészítettük a felekezeti iskola telkén a közkertet. Kaszá­lókkal együtt van ugyancsak 17 hektár földterületünk, amit bérbe adtunk, s most fognak bejönni a pénzek, amiből majd gazdálkodik az egyházközség.
– Milyen távlati terveik vannak?
– Csak említettem az esperes úrnak, de nem tárgyaltuk részle­teiben, hogy rendbe kellene tennünk a kántori lakot, legyen alkalmas egyházi-közösségi rendezvények megtartására, temetések utáni kínálmációk, hathetes misék utáni alkalmak rendezésére.
Bodó Imre esperestől kaptuk a meghívást: Gyertek hozzánk, nálunk is vannak események. Úgy esett, hogy látogatásunk idején nem találkozhattunk, de később közölte: Márton Áron püspök atya rendelkezése szerint minden év novemberében tartják az egyházkerületben a szentségimádásokat, és november 24-én szeretettel várnak.
A szárazpataki templom búcsúját augusztus 24-én tartják. Titu­lusa az oltárképen is látható Szent Bertalan, Jézus tanítványainak, az apostoloknak egyike. Ör­mény­or­szág­ban hirdette az evangéliumot, Krisztus vértanúja volt.