Hogy lezárult-e a vasárnapi elnökválasztás után az orosz történelem ellentmondásos putyini korszaka, ezután dÅ‘l el. Egy azonban bizonyos, a népszerűsége csúcsán és ereje teljében lévÅ‘ Putyin óriási kockázatot vállalt azzal, hogy átadta az elnöki hatalmat kiszemeltjének. A nagy elÅ‘d Szovjetunió története háromszor is bizonyÃtotta, hogy a lenini útról nem lehet letérni, s változásokat csakis a pártapparátus kezdeményezhet.
A KGB ugyan állam volt az államban, de ambiciózus és kezükben óriási hatalommal rendelkezÅ‘ vezérei, elÅ‘ször Berija (Sztálin halála után), majd a nyolcvanas években Andropov, végül 1991-ben a puccsot megkÃsérlÅ‘ tábornokok belebuktak ,,átalakÃtási kÃsérleteikbe"... A Szovjetunió szétesett, s Oroszországot, a földrésznyi államot egy reformer apparatcsik kormányozta, de Borisz Jelcin bukása bebizonyÃtotta, hogy a régi módszerekkel — s korántsem azért, mert közben köddé foszlott ama bizonyos lenini út, amelyikre a Szovjetunió zűrzavaros évtizedei alatt mindég lehetett hivatkozni — már nem lehet kormányozni. Oroszország mélypontra zuhant, pénzügyi csÅ‘d fenyegetett, a gazdaság szétesett, s a jelcini érában lezajló privatizációk, a nem megvetendÅ‘ értéket képviselÅ‘ állami javak villámgyors újraelosztása után megjelentek a szÃnen az orosz milliomosok és milliárdosok, miközben a sereg lezüllött, a széles néptömegek nyomorogtak, az ország forrongott, s megkezdÅ‘dött — máig beláthatatlan következményekkel — az atomarzenál feketepiaci kiárusÃtása. S ekkor a szovjet hagyományokat cáfolva szÃnre lépett egy kágébés tiszt.
Putyin a nyolcvanas években hÃrszerzÅ‘ként Németországban dolgozott, jól ismerte a világot, s ismerte hazáját is. Vaskézzel fogott a kormányzáshoz, megfékezte lázongó milliárdosait, többen börtönben kötöttek ki, mások Nyugatra menekültek, lecsillapÃtotta a pénzügyi köröket, megszüntetve a káoszt, rendezte a nyugdÃjakat és a béreket, s állami befolyás alá vonta az Oroszország súlyát biztosÃtó nagy olaj- és gáztársaságokat, és nacionalista szólamokkal cserélve fel a lomtárba száműzött, idejétmúlt bolsi hablatyot, igyekezett az erÅ‘skezű vezetÅ‘ és a nagy orosz hazafi szerepében már-már kéjesen tetszelegve, visszaszerezni, merész és nagyvonalú, a zsarolást sem mellÅ‘zÅ‘ külpolitikai húzásaival visszaállÃtani Oroszország megtépázott világpolitikai státusát, a sértett nép elÅ‘tt állandóan a birodalmi ábrándok mézesmadzagját húzogatva. Csakhogy kitelt az ideje, az orosz alkotmány szerint harmadszor már nem választható meg ugyanazon személy.
A láthatólag elbizonytalanodó Putyinnak — s ehhez a nemzetközi téren zajló események, az iráni atomprogram, Koszovó függetlenedése stb. is besegÃtettek — két lehetÅ‘sége maradt: vagy megváltoztatva az alkotmányt Oroszország örökös elnöke lesz, vagy bizalmasai közül jelöl valakit. Tudjuk, az utóbbi mellett döntött, s ezért politikai jövÅ‘je attól is függ, mennyire lesz képes ,,kézben tartani" felfedezettjét (zsarolható-e Medvegyev?). Oroszország elnöki köztársaság, az államfÅ‘ jogköre korlátozatlan, s a buzgó tanÃtvány hamar önállósulhat...
