Színvonalas díjlovaglóversenynek adott helyet Illyefalva november első vasárnapján. Huszonnyolc versenyző három kategóriában állt rajthoz a Háromszéki Lovas Egyesület által hagyományteremtő szándékkal szervezett megmérettetésen. A viadal kitűnő szervezése, a nagyszámú versenyző, a felvonultatott lovak minősége, a lovasok tudása és megjelenése, a nézők népes tábora mind azt mutatja: Háromszéken megpezsdült a lovasélet, minden körülmény adott ahhoz, hogy a lovas szakágak, a lótenyésztés, a ló szabadidős kihasználása vonatkozásában is élvonalba kerülhessünk. Más kezdeményezéseket is számon tartunk, a Benedek-mezőn lovasiskola alapítását tűzte ki célul a Vadon Egyesület. Kíváncsiak voltunk tehát, hogy milyen munka zajlik a színfalak mögött, mit tesznek mindezért a lovasélet elkötelezettjei, milyen szabályok szerint kell megszervezniük a nyilvános eseményeket.
Meghonosítanák a díjlovaglást
A Háromszéki Lovas Egyesület még fiatal, idén tavasszal jegyezték be hivatalosan. Célként fogalmazták meg a lovas „szakma” népszerűsítését, a különböző szakágakban dolgozó versenyzők támogatását, lovas edzőtáborok szervezését – mondta el érdeklődésünkre az illyefalvi Filep Marót (Marci), a szervezet öt alapító tagjának egyike, az illyefalvi díjlovaglás versenyigazgatója. Rögtön hozzáfűzte: a díjlovaglás fejlesztését is szem előtt tartják, hiszen ez minden lovas szakág alapja. Máris tervezik, hogy tavasszal megszervezik a második illyefalvi díjlovagló-rangadót is.
– Hogyan lehetne megfogalmazni a díjlovaglás lényegét? – tettük fel a kérdést a lovas szakembernek.
Válaszul lovas tematikájú könyvei közül vett elő egyet, s abból olvasta: a díjlovaglás tulajdonképpen az idomító lovaglás magyar elnevezése. A versenyrendezés gondolata a campagne lovak díjazására alakított társaságtól indult, melyet Széchenyi Dénes 1872-ben alapított Pozsonyban.
Tovább kutatva, a Wikipédia internetes lexikonban a következő meghatározást találtuk: a díjlovaglás egyrészt a lovassportok egyik szakága, melyet sokan a lovassportok királynőjének tartanak, másrészt a ló kiképzésének egyik módja. Díjlovas versenyeket rendeznek a kezdőtől egészen az olimpiai szintig. A díjlovaglás magyar elnevezése a szakág régi német elnevezésének (Preizreiten) tükörfordítása. A sportág neve jelenleg németül Dressurreiten, míg angol neve a dressage, francia eredetű szó, melyet általánosan edzésnek, kiképzésnek vagy idomításnak fordítanak – éppen ezért sokan használják a magyar nyelvben is az idomító lovaglás kifejezést. Alapvető célja a ló szervezetének, természetes adottságainak és az emberrel való kapcsolatának fejlesztése egymásra épülő lépésekből álló kiképzési skála segítségével.
Díjlovaglásra minden ló megfelel, melyet mozgása alkalmassá tesz erre. Az alapfokú belovaglás körülbelül három hónapot tart, ez idő alatt kiderül, miben tehetséges a paripa. Már csikó korukban figyelik a lovakat, lényeges, hogy a későbbiekben a lovas alatt is ugyanezeket a mozdulatokat legyenek képesek megismételni – magyarázta Marci. Szakszemmel nézve van, hová fejlődnie a sportágnak, országos szinten elmaradás tapasztalható, nyilvánvaló az edzőhiány. Ezért tartják fontosnak, hogy újabb díjlovaglóversenyeket szervezzenek, hozzájárulva az utánpótlás neveléséhez, tisztább képet adva a lovasoknak, ló- és klubtulajdonosnak a díjlovagláshoz szükséges katonás fegyelemről, pontosságról. Azt is elmondta: a román lovasszövetség elnöke, dr. Kelemen Attila már támogatásáról biztosította. Mi több, az illyefalvi verseny bírája, Kelemen Melinda – akinek önzetlen munkájáért köszönettel tartozik a Háromszéki Lovas Egyesület – országos díjlovaglóversenyre hívta Filep Marótot és Bartha Zsoltot, a kézdialmási Táltos Paripa Lovarda edzőjét, lovasát. Ez is jó alkalom lesz arra, hogy a háromszéki szakemberek jobban belelássanak színvonalas versenyek kulisszatitkaiba – ezt a tapasztalatot értékesíthetik majd itthoni versenyek szervezésében.
Éremeső Illyefalván
Az I. Illyefalvi Díjlovagláson három kategóriában – D1, C1 és A1 (mindhárom alapfokú) – álltak rajthoz a lovasok. A legtöbb pontot összesítő három-három versenyző kapott érmet, de a díjkiosztáson a pályán vehették át oklevelüket a IV–V. helyezettek is – mindezt azért, hogy a sikerélménnyel tovább bátorítsák a jó eredményt elért lovasokat.
Az érmes lovas/ló párosok (a szervezők adatai szerint):
D1 kategória: I. egyforma pontszámmal Attl Karina/Veganum Iszkiri (Tulipán Lovas Klub, Árkos) és Simon Zsók Anett/Fausztina (Béldi Pál Lovarda, Uzon), II. Csíki Eszter/Tüzér (Tulipán LK), III. Deák Dorottya/Fausztina (Béldi Pál Lovarda)
C1 kategória: I. Porsche Eszter/Asztor (Táltos Paripa Lovarda, Kézdialmás), II. Voloncs Szilvia/Indián (Táltos Paripa Lovarda), III. Sándor Barnabás/Bálvány (Forrás Lovas Klub, Csíkszereda).
A1 kategória: I. Porsche Eszter/Asztor, II. Bartha Zsolt/Apacs (Táltos Paripa Lovarda), III. Ferencz Anna Kata/Alma (Shagya Lovas Klub, Sepsikőröspatak).
A díjakat gr. Mikes Zsigmond, dr. Dán András és Voloncs Szilveszter adta át.
Versenyszintek
Helyi díjlovas versenyek kezdődhetnek előkészítő szintű osztályokban, ahol a lovasoknak csak lépésben és ügetésben, esetleg vágtában kell lovagolniuk. A lovak és lovasok fokozatosan nehezedő feladatokat tartalmazó szintek sorozatán keresztül fejlődhetnek egészen a nemzetközi versenyek Nagydíj- (Grand prix) szintjéig, ahol a legképzettebb ló-lovas párosok mérik össze tudásukat.
A magyarországi díjlovaglóversenyek szintjei a következők: előkészítő (E), alapfok (A), könnyűosztály (L), könnyű középosztály (LM), középosztály (M), sis nehézosztály (S1), nehézosztály (S2). Írországban és Angliában pedig így alakul: előkészítő (Preliminary), kezdő (Novice), alap (Elementary), közép (Medium), középhaladó (Advanced medium) és haladó (Advanced).
A nemzetközi FEI- (Federation Equestrian International) szintek: Szent György Díj (Prix St. Georges), Intermediare I., Intermediare II., Nagydíj (Grand prix), Különleges nagydíj (Grand prix special).
A versenyzéstől eltekintve létezik a klasszikus díjlovaglás hagyománya, ezet a művészetek egy formájaként művelik. A díjlovaglást megteremtő mesterek hagyományait a bécsi Spanyol Lovasiskola tartja életben Ausztriában és a franciaországi Cadre Noir Saumur városában. Az iskolalovaglás része portugál és spanyol bikaviadalok bemutatóinak is. A díjlovas feladatok meghatározott számú, adott helyen végrehajtandó patanyomfigurák, mozzanatok sorozatából állnak. Ezeket a feladatokat használják a versenyeken, ahol a ló-lovas párost általánosan elfogadott elvek szerint bírálják el, és így állapítják meg a versenyzők helyezését.
Minden feladatot felosztanak néhány egymást követő csoportra, amelyek egy vagy több mozzanatot tartalmazhatnak. Minden csoportot egy és tíz közötti számmal értékelnek a díjlovasbírók.
Az egyes mozzanatcsoportok osztályzatain túlmenően az összbenyomásra is adnak pontszámokat szintén ugyanezen a skálán, ahol értékelik a jármódok tisztaságát, kötetlenségét és szabályosságát, a lendületet (frissesség, a mozgás rugalmassága, háttevékenység és a hátsó végtag munkája), a ló átengedőségét (figyelem és bizalom, harmónia, elengedettség, szájtevékenység, támaszkodás és természetes feligazítás), a lovas ülését és befolyását, a segítségadás korrektségét.
