Sok-sok évtized múltán Sepsiszentgyör­gyön a sporttanács udvarára rögtönzött jégpályán egy este megjelent Köcher János, a Bútorgyár alkalmazottja, korábban a Gyer­gyószentmiklósi Lendület jégkorongcsapatának játékosa hokibottal és egy gumikoronggal a kezében. Nem figyelt a csendesen pilinkélő hópelyhekre, őt csak a maga elé ejtett korong érdekelte, s szorgalmasan ütögetni kezdte, majd kergetni körbe-körbe a keményre fagyott vékony jégen. Nem sokáig. Játszótársa akadt. Aztán még egy és még egy... A következő este többen csatlakoztak s kapcsolódtak be a játékba... Egy hét sem telt el, s két csapatra való játszótárs várta, hogy jöjjön az este, hogy kigyúljon a villanyfény, s hogy útjára engedjék a korongot. Így telt el egy tél. De nem nyomtalanul. Köcher János ezen a télen határozta el, hogy a felszított parazsat lángra lobbantja, s a következő télen összehoz egy jégkorongcsapatot... És összehozta, életre keltette a több évtizedes álmát alvó sepsiszentgyörgyi jégkorongot. Nemcsak életre keltette, hanem az ország élmezőnyébe emelte a város jégkorongcsapatát, otthonául szabadtéri műjégpályát építtetett, és belopta az emberek szívébe, lelkébe a jégkorongot.
Ez a csodálatosan szép történet egy hagyományos népi szólásmondással ért véget, mely így kezdődik: „Semmi sem tart ám örökké...” A szomorú vég ismert, részleteibe tehát nem bocsátkozunk, inkább arra összpontosítunk, hogy eltűnt ugyan a műjégpálya, a Hockey Sportklub, megszűnt a csapat, de a jégkorong iránti szeretet tovább élt a város lakóiban. A bizonyíték: 2008-ban két igazi hokibarát – név szerint Ker­nászt Huba és Miklós Ervin – elkezdett foglalkozni a gyerekek edzésével, nevelésével, egy évvel később – egészen pontosan 2009. június 5-én – pedig kiállíttatták az új jégkorongklub, a Királypingvinek „születési bizonyítványát”, és bejegyeztették a szövetségnél. A két sportemberrel beszélgettem  jégkorongsportunk helyzetéről, távlatairól.
Annyit hadd bocsássak előre, hogy a két sportember a bejegyzés óta is fáradhatatlanul mozgatja a szentgyörgyi jégkorong szekerét, szervez, tervez, igyekszik életben tartani a gyerekekben, a szurkolótáborban a sportág szeretetét. Igyekszik, pedig nagyon nehéz dolga van. Korszerű pálya nélkül komoly feladat az életben tartás. Oda jutottak – tudtam meg néhány szülőtől –, hogy az U12-es és az U14-es korosztály jégkorongcsemetéi kezdenek elmenni más városba, más településekre, oda, ahol igazi műjégpálya van, vagy abbahagyják a jégkorongozást.
– Ha rövidesen nem tudunk összehozni egy rendes méretű (60x30 m) műjégpályát – mondták egyhangúan –, akkor feleslegessé válik eddigi munkánk. Ezeken a mobilpályákon (kettő is van Szentgyörgyön) meg lehet tanítani a gyerekeket korcsolyázni, de jégkorongozni igazán nem. Tévedésbe nem essen senki, a lakosság igényli ezeket a mobilpályákat, az elmúlt idényben a két pályán több mint tízezer ember for­dult meg.
– Pályaigénylést, elképzelést nyújtottatok-e be az illetékesekhez? Gondolok itt arra, hogy szó van egy nagyméretű sportcentrum megépítéséről, abba a centrumba belefér, bele kell férnie egy sátortetős szerkezettel ellátott 60x30 méteres műjégpályának is, olyannak, amelyet az esztendő kilenc-tíz hónapján át használhat a jégkorong, a műkorcsolya, a rövid pályás gyorskorcsolya (short track), a jégteke (curling).
– Természetesen benyújtottunk néhány javaslatot, pályarajzot. Reménykedünk abban, hogy meghallgatásra találunk. Addig is végezzük munkánkat olyan lelkesedéssel, hozzáállással, amilyent tőlünk már megszoktak.
– Mikor kezdtétek el a felkészülést a három gyerekkorosztályú csapattal (U8, U10, U12)?
– Júliusban voltunk egy szlovákiai edzőtáborban, augusztusban Karcfalván edzőtáboroztunk, utána pedig hetente egy alkalommal bejárunk Brassóba a műjégre, és hetente kétszer szárazedzést tartunk itthon, a Mikes Kelemen Líceum sporttermében. A három korosztályban összesen negyven gyerek jár rendszeresen edzésre. Termé­szetesen a létszám nem lezárt, ajtónk nyitva van, szeretettel várjuk az újabb és újabb jelentkezőket, sőt, tervezzük egy 2007–2008-as korosztályú csoport beindítását. Jöjjenek bátran a gyerekek, a felszerelést mi biztosítjuk.
– És akkor nézzük a jelenlegi játékoskeretet.
– Íme: Ambrus Bence, Anghel Kiss Áron, Balázs Előd, Balázs Márton, Bartos Anett, Bedő Levente Béla, Benedek Csanád, Bódi Zsombor, Bodó Eduárd, Bogyán Patrik, Böjte Andrea, Böjte Norbert, Bokor Dávid, Brassai Máté, Czine Kristóf, Dávid Márk, Demeter Gergő, Gáspár Szabolcs, Haim Milan, Haim Mark, Józsa Arthur, Kernászt Máté, Király Ádám, Kocsis Tamás, Muntean Krisztián, Nagy Tamás, Pál Bence, Sacara Adrien, Solymosi Tamás, Sütő Barna, Szabó Schuller K., Szebeni Gergő, Taghavi Dario, Taghavi Jazmin, Tankó Ábel, Ugron Ákos, Vásárhelyi Magor, Vulpe Luca Andrei. És hadd említsük meg az edzők nevét is, hiszen nagyon szorgalmasan, nagy-nagy ügyszeretettel foglalkoznak a gyerekekkel: Ugron Endre, Bogyán János és Szarka Máriusz.
– Mikor kezdődik a bajnokság?
– Kezdjük azzal, hogy a szövetség az U8, U10, U12-es korosztályoknak nem szervez bajnokságot, hanem az egyesületekre bízta az úgymond regionális bajnokságok megszervezését. Megszerveztük, nevet adtunk a rendezvénynek: Erdélyi Jégkorong Liga. Tagjai: Sepsiszentgyörgyi Királypingvinek, Csíkszeredai ISK-HSC, Gyergyószent­mik­lósi ISK, Felcsíki Sport­klub (Karcfalva és a többi falu klubja), Kézdivásárhelyi KSE-Brassói Bikák, a Bukaresti Steaua és az U14-ben Galaci Duna. Mindenik korosztályban már beindult a bajnoki vetélkedő.
– Támogatóitok?
– A szülők, az önkormányzat, a Com­mu­nitas Alapítvány, az RGT, a Novotech Group, a Lordok Pékség, a Capitaly, a Plantavit, a Demi Express, a Fenestela 68, a Conico, a Depo, a Király Trans, a Pro Info, a KBS Sped.
– Túl a gyerekeken, van felnőttgárdátok is...
– Sepsiszentgyörgyön három felnőtt amatőr csapat van – a Királypingvinek, a Rókák és a Mezítlábasok –, mindhárom az Amatőr Jégkorong Ligában szerepel, együtt hét csíkszeredai, egy csíkszentimrei, egy dánfalvi és egy székelyudvarhelyi együttessel. „Hazai” mérkőzéseiket a brassói műjégpályán játsszák a szentgyörgyiek.
– Tervek, vágyak?
– Jégpálya, jégpálya... Hogy aztán tíz év múlva az országos felnőttbajnokságon kiállhassunk egy saját nevelésű játékosokból álló csapattal, természetesen a saját szurkolótáborunk előtt.
– Úgy legyen!