Mesél a múlt, és bátran, hiszen mindenütt, amerre néz, az atlétikai pályától el egészen a vívópástig, az úszómedencétől el egészen a tornaszerek világáig, a tükörsima jégtől fel egészen a felhőkbe burkolózó hegycsúcsokig, mindenütt találkozott magyar ajkú sportcsillagokkal, akikre földtekénk minden magyarja büszke lehet.
2006-ban az 1936-os, ’56-os és ’76-os olim­piai játékokra emlékező tatai ünnepségen a két legidősebb olimpiai versenyző egyike

Sárkány István
volt, amikor a díszasztalhoz hívták tapsvihar rázta meg a hatalmas csarnokot. –Tapsolj, haver, tapsolj – így a mellettem ülő barátom –, hiszen a tied is, titeket is képviselt Pista bácsi...
Így igaz, minket is képviselt, hiszen Tordán született 1913. augusztus 5-én. Édesapja, Zsigmond ügyvéd, édesanyja Izrael Rózsi. Bu­dapesten érettségizett 1934-ben. Első felesége, az egy olimpián négy aranyérmet szerzett Keleti Ágnes tornász, a második Fehér Mária tisztviselő. Sárkány István tornász pályafutását 1927-ben kezdte a Magyar Torna Egyletben, 1930-ban átigazolt a Vívó és Atlétikai Clubba, de itt sem maradt sokáig, hiszen visszatért az MTE-be, és végül a Budapesti Vörös Me­teorban fejezte be aktív tornászpályafutását 1951-ben. Kiemelkedő eredményei:
Az 1934-es budapesti világbajnokság csapatversenyén Hegedüs József, Kecske­méti Gábor, Péter Miklós, Sarlós József és Tóth Lajos társaságában az 5. helyen végzett, a szerenkénti vetélkedőkön pedig 9. lett a gyűrűn, 23. a talajon és a korláton, 34. az ugrásban, 66. a lólengésben és 40. az egyéni összetettben. Az országos bajnokságon  aranyérmet szerzett a korláton, ezüstöt a nyújtón és bronzérmet a gyűrűn.
Következett az 1936-os berlini olimpia, melyen a Kecskeméti Gábor, Pelle István, Péter Miklós, Sárkány István, Sarlós József, Tóth Lajos (Hegedüs József, Mogyoróssy Győző) összetételű együttes az összetett csapatversenyben a 7. helyen zárt. Sárkány István szerenkénti eredményei: gyűrű – 29., ugrás – 31., nyújtó – 58., műszabadgyakorlat – 70., korlát – 76., lólengés – 77., és végül az egyéni összetettben a 64. helyen fejezte be a versenyt.
1959-ben testnevelő tanári, edzői oklevelet szerzett, 1961-ben mesteredző lett. Vissza­vonulása után a Magyar Tornaszö­vetség főtitkáraként dolgozott. Az ő érdeme a sportakrobatika és a ritmikus sportgimnasztika versenyszerkezetének kidolgozása és sporttá szervezése. 1968 után az ifjúsági válogatott edzőjeként tevékenykedett. Nyug­díjba vonulása előtt az Állami Artistaképző Iskola vezető tanáraként töltötte dolgos napjait. 2009. november 28-án hunyt el.