MagaslesA román „honfi”

2014. november 12., szerda, Nyílttér

Nézzük, mint ír Caragiale a tizenkilencedik század vége felé a címben nevezett emberfajról? „A honfi elszánt patrióta, kérlelhetetlen nacionalista és csontja velejéig román! Ezt mindenkinek tudnia kell!

A honfi, ha kormánypárti, isteníti, ha szerencsétlenségére lehetetlen, hogy az legyen, akkor, mint ellenzéki, siratja Ro­mániát, de mindkét esetben bolondulásig szereti. Ezért dühödten gyűlöl mindent, ami nem román, ami nem nemzeti.”
Amióta ezt leírta népe okulására, eltelt körülbelül százharminc esztendő. Változott valami? Nem, mondhatjuk mély meggyőződéssel (tudunk, amit tudunk), mi változott volna? S végeredményben mi az a százharminc év több mioritikus nyugalommal és oly sokat hangoztatott türelemmel végigélt évezredhez képest? Egy miccenés.
Annyiban mégis változott a helyzet, hogy akkor, Caragiale korában, amikor a román királyság német királyával az élen kiépült a tülekvésnek, a tereken, pártirodákban és vendéglőkben, kocsmákban ágált, hangot adva felháborodásának és nemzetféltésének, ma viszont, hála euró-ázsiai hazugságládák­nak, átköltözött a televízió korántsem imaginárius terébe. Választások előtt és között gyönyörködhetünk benne, s láthatjuk: rögeszméi, mániái mit sem változtak. Valami mégis változott, a fejlődés következtében – lehet, hogy van, lehet, hogy nincs, ezt most hagyjuk – megjelent az általános és teljes választójog. A virtus idomult a korszellemhez. Hogy ez mit is jelent pontosan Abszur­disztánban, nehéz  megmondani, nyilván elsősorban azt, hogy fajra, nemre való tekintet nélkül minden romániai választó, ha betöltötte a tizennyolc esztendőt, választhat, az urnák elé járulhat, voksával bizonyíthatja jelenlétét és politikai akaratát. Már persze, ha egyáltalán eljut odáig. (Nyugaton a diaszpóra szavazni szándékozó képviselői ezért-azért korántsem mindannyian juthattak el.) De itt a nép is, az istenadta nép. Az egyik televízióban egy tapasztalt riporter elmesélt egy történetet, most közkinccsé tesszük: még Constantinescu és Iliescu versengésének idején, valahol Havaselvén, egy kicsi faluban megkérdezett egy öreg nénit: ha nem sérti meg, elárulja, hogy kire szavazott? Hogyne, bólogatott lelkesen a néne, Iliescu elnök úrra. S ha nem sértem meg, miért? Nem sért meg, fiam, azért mert ő az elnök. És Constantinescura mikor fog szavazni? Majd ha ő is elnök lesz. Mondhatnánk persze, ez határeset, ilyen ma már nincs. Erről nem vagyunk meggyőződve, ezért azután nem is jósolunk, ki lesz az elnök, hiszen lényegében egyik sem volt még. Ez határeset.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 549
szavazógép
2014-11-12: Nyílttér - :

Mondjuk ki Kelemen Hunor helyett!

Mottó: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” (Jézus Krisztus)
Mivel Kelemen Hunornak nem volt elég bátorsága a magyar és román közvélemény előtt kimondani a nyilvánvalót, tegyük meg mi helyette: az RMDSZ Victor Pontát támogatja a romániai elnökválasztás második fordulójában.
2014-11-12: Nyílttér - Puskás Attila:

Miért így, és nem amúgy?

Fontos eseménynek tartom romániai magyarságunk szempontjából (is) a vasárnapi elnökválasztást, ellentétben Kelemen Hunorral, aki kényes helyzetében nem adhatott más tanácsot. Szavaiból következtetve ő leginkább azt szeretné, ha tömeges távolmaradás jelezné a magyarság kétirányú elégedetlenségét és azt, hogy a szász Klaus Johannis sem a mi emberünk.