Fontos eseménynek tartom romániai magyarságunk szempontjából (is) a vasárnapi elnökválasztást, ellentétben Kelemen Hunorral, aki kényes helyzetében nem adhatott más tanácsot. Szavaiból következtetve ő leginkább azt szeretné, ha tömeges távolmaradás jelezné a magyarság kétirányú elégedetlenségét és azt, hogy a szász Klaus Johannis sem a mi emberünk.
Hogy a szászok – bár ittlétüket a magyar királyoknak köszönhetik – soha nem voltak a magyarok őszinte szövetségesei, ezt jól tudjuk. Ennek okát vissza- és előre tekintve én abban látom, hogy míg a románokkal szemben fölényük kétségtelen volt, a magyarok ugyancsak versenytársaik voltak minden tekintetben. Tulajdonképpen addig, amíg Erdélyben jelentős lélekszámban éltek, bár rejtve, de a vezetés dominanciájáról szólt a „farkasszemet nézés” mindkét oldallal, a hitleri háború négy évében pedig már kézzelfogható jelét adták – Kelemen szavaival élve – arroganciájuknak. Ez ma már annyira tárgytalan, hogy a szász szokások ellenére Johannisnak román felesége van, és a siker kedvéért nem várta meg, hogy a románok változtassák meg a nevét, ő maga tette meg ezt.
Nem ígért a székelységnek autonómiát. Talán ezt vártuk tőle? Ennek ellenkezőjét nyilatkozta. De ha lennének is e tárgyban (rejtett) gondolatai (amit én nem hiszek), akkor sem mondhatott volna ilyesmit. Ha megtenné, azonnal feladhatná elnöki ambícióit. Neki úgy kellett beszélnie, hogy esélye legyen a győzelemre, amelyet csak akkor érhet el, ha valóban minden jobboldali erő mellé áll és ELMEGY SZAVAZNI. Ha sikerül nyernie (erre ugyan kevés az esélye), hangsúlyt válthat. Meggyőződésem, hogy fog is váltani. S ha nem is kedvező számunkra álláspontja az autonómia ügyében, az országot igyekszik majd megtisztítani a söpredéktől és gazdaságilag a fellendülés útjára vezetni. Nem csekély külföldi hozzáállással. Nem engedi a korrupt haramiákat újra közel a közjavakhoz. Megkezdődhet egy normálisabb közélet és a lassú, de biztos életszínvonal-emelkedés.
Ha ebben az eltökéltségében segítünk neki – és ez a mi érdekünk is –, akkor más szavakat is hallunk majd tőle. Ez meggyőződésem. Ami pedig Pontát illeti: nemrég történt, és ne is felejtsük el, miként döntötte meg Ungureanu jóhiszemű kormányát. Ungureanuét, aki végre megteremtette volna a magyar orvosi egyetemet. És arra is kíváncsi lennék Kelemen részéről, hogy az együtt kormányzás során mit kaptunk ettől a szövetségtől, ettől a Ponta-kormánytól? A nagy semmit! El kell tehát menni szavazni, és Klaus Johannis nevére ütni a pecsétet!
