A választási kampány véghajrájában a jelöltek támogatói mindent bevetnek a siker érdekében. Ismeretlenek – inkább Ponta emberei lehettek – tyúkokat is bedobtak, egyenesen a Keresztény Liberális Szövetség székházának udvarába. Összesen körülbelül százat. A tyúkok egy része életét áldozta a választási harcban.
Az Európai Néppárt vezére, Joseph Daul – aki éppen akkor érkezett Johannist támogatni – láthatta, hogy itt nem babra, hanem életre-halára megy a játék. Közben kiderült, a szociáldemokraták nem tétlenkednek, és minden egyebet is bevetnek, ami a totális háborúhoz szükségeltetik. Most osztogatnak, később fosztogatnak.
Pontáék a pénzt nem sajnálják, mert nem saját zsebükből, a miénkből adják. Már két hónapja vásárolnak meg nyugdíjasokat, kismamákat, pedagógusokat, akik akaratuk ellenére törvénytelenül jutottak némi pénzmaghoz, és ezt nagy kegyesen meg is bocsátották nekik. Aztán kies megyénkben még idejében megvették az ortodox egyházat az odaajándékozott kovásznai Fenyő Szállóval. A múlt keddi kormányülésen a máramarosi és szatmári ortodox püspökségre akartak átruházni néhány ingatlant. De aztán pártgyűléseken készült jegyzőkönyvekből és hangfelvételekből kiderült, hogy a szociáldemokrata báró, Mircea Govor beszélt őigenszentségével, a vidék vikárius püspökével, aki ott az egyház atyaúristene, és megegyeztek, hogy az ortodox pópák fel fogják szólítani kedves híveiket, hogy az ortodox Pontára szavazzanak. Sokkal egyszerűbb lenne a templomokban berendezni a szavazófülkéket. Istentisztelet után ott, helyben lehetne szavazni Pontára, utasítás szerint, és a szavazófülkéből átsétálva a gyóntatófülkébe bevallaná a hívő, hogy kire ütötte a pecsétet. Aki nem szavaz Pontára, főbenjáró bűnt követ el, nem kap feloldozást és a gyehenna tüzére kerül.
Ugyanígy beszélt párttársaival is Govor, és megmondta, hogy ha nem nyer Ponta, a tanács úgy elvágja a pénzügyi támogatásukat, mint olló az avatószalagot. Másokat szelíden kirúgással fenyegetett. A kiderült turpisság miatt az egyháznak szánt kegyes ajándékozást elhalasztották. De vajon hány helyen volt még ilyen beszélgetés, amiről nem tudunk? Ha sikerül ugyanolyan jól megszervezni a külföldiek szavazását, mint az első fordulóban, akkor onnan is nyer néhány tízezer szavazatot Ponta. Elment Olaszországba, és ott is beszélt az ortodox papokkal, akik bizonyosan jobb belátásra bírták a lutheránusra szavazni óhajtókat.
Ugyanakkor a választási turizmust, ha nem jobban, de legalább ugyanolyan jól meg kell szervezni, mint november másodikán, amikor is 1 millió 260 ezer választó szavazott pótlistán. Kolozs megyében harmincezer „turista” járt és pecsételt. Olt megyében, nyolc választókörzetben a pótlistán szavazók száma elérte a negyven százalékot. Másutt a hatvanat. Most már valóban bebizonyosodott, hogy micsoda turisztikai lehetőségeink vannak, és milyen sokan szeretnek kirándulni Romániában.
A kampány véghajrájában Johannis végül is belement abba, hogy kiálljon nyíltan vitázni Pontával, pedig lehet, jobb lett volna, ha rendes, és nem szópárbajra áll ki. Eddig is látszott, hogy azt tartja: sok beszéd szegénység, és úgy beszél, mintha fűrészpor lenne a szájában. Ponta viszont szemrebbenés nélkül ontja bagólesőjéből a szöveget, mintha szómenése lenne. A keddi vitában Ponta hengerelt, Johannis a „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” taktikát alkalmazta, és leginkább hallgatott, mikor Ponta kérdésekkel ostromolta. A vitából az is kiderült, hogy Ponta átrándult Moldova fővárosába Kisinyovba, elment az ukrajnai Csernovicbe is. Bizonyosan megtárgyalta Moldova Romániához csatolását. Addig is felkérte a moldovaiakat: szavazzanak rá, hogy a csatlakozás után ne kelljen ismét választásokat tartani. Szerdán már Johannis volt a jobb.
Közben Ponta bevetette hozzánk kampánykörútra miniszterelnök-jelöltjét, Tăriceanut is. Mindez nem sokat változtat a tényen, hogy a magyarok a szívükkel ide, eszükkel oda szavaznának. Vagy fordítva.
