Az iskolában nemcsak tanítani lehet és kell, hanem nevelni is, többek között a hagyományok őrzésére, a művészetek szeretetére, az elődök iránti hűségre, a kapott szellemiekért érzett hálára és hálaadásra. Ezt tette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium minden időkben, ez nyilvánul meg abban is, hogy az alapítás 155. évfordulója alkalmából az iskola történetének eddig fel nem tárt részleteiről születtek tanulmányok, kiadványok, amelyeknek szerzői és szereplői az iskola véndiákjai, egykori és jelenlegi tanárai, igazgatói. A kétnapos évfordulós ünnepség tegnap a történeti visszaemlékezés jegyében zajlott.
A pécsi Leöwey Klára Gimnáziummal fenntartott több mint négy évtizedes testvériskolai kapcsolat tiszteletére tegnap reggel Leöwey Kláráról (pedagógus, író, újságíró, 1821–1897) nevezték el az iskola művészeti szaktermét. A tantermekben nyugdíjas mikós pedagógusok adták át a szellemi stafétát a jelenlegi diákoknak, a díszteremben pedig az iskolatörténeti konferencia előadói a Székely Mikó Kollégium életének egy-egy időszakát mutatták be a sikerekkel és nehézségekkel együtt.
Az alkalomra József Álmos, az iskola véndiákja és nyugalmazott tanára, helytörténész két kiadvánnyal rukkolt elő: egyik az Albert Ernő által 1954-ben alapított néptánccsoport kezdeti négyéves történetét dolgozza fel az egykori tagok visszaemlékezései alapján, a másikban szócikkszerű rövid bemutatókat tesz közzé a Mikóból indult színészekről, énekesekről, rendezőkről. A két kiadvány tegnap délutáni bemutatóján Váry O. Péter, lapunk munkatársa hangsúlyozta: a József Álmos által gyűjtött anyag dokumentumértékű, az pedig, ahogyan az egykori néptánccsoport tagjainak feltett kérdésekre kapott válaszokat összeszerkesztette, írói vénára is utal. Az adott kor illusztrálására a szerző rövid részletet olvasott fel (a könyvbemutatón is jelen lévő) Páll Zsolt visszaemlékezéséből, többek között azt, hogy: „...egy háborút és hazát vesztett nemzedék tagjai voltunk; a diákok nagy hányada apai nevelés hiányában nőtt fel, mivel az apák többéves hadifogságban voltak, és sokan ott pusztultak el...” A fonóban voltam az este című kötetben Antal Miklós nyugalmazott mikós tanár fotói illusztrálják a történéseket, a kiadvány létrejöttét Czegő Zoltán segítette. A Mikós színészek, énekesek, rendezők című művészlajstromban az élők maguk állították össze bemutatkozójukat, az elhunytakról a szerző gyűjtött adatokat és fényképeket. Czegő Zoltán ugyan az Albert Ernő alapította első néptánccsoport történetét ismertető kiadvány hátlapjára fogalmazta meg az alábbi sorokat, a benne foglaltakat azonban érdemes megszívlelni az értékőrzés és -ápolás minden vonatkozásában: „Be kell gyűjtenünk mindent szigorodó őszökben, semmi nem maradhat odakinn veszendőben, amiért megdolgoztak jelesek és jeltelenek.”
