Amikor megszállta őket az ihlet, és kitalálták a szavazókörzetek számának csökkentését, az eljárás időigényessé bonyolítását, valószínűleg néhány tízezer voks megtakarításával számoltak csupán, s mert minden felmérés Ponta fölényes győzelmét jelezte, inkább szurkapiszkának tűnt, mint jelöltmentő akciónak. Csakhogy olyan lavinát indítottak el, melyre álmukban sem számítottak, s amely maga alá temette nemcsak Victor Pontát, de a teljhatalom megszerzésének reményét is.
Egyértelmű, alapvető, alkotmány által is szavatolt emberi jog sérült azáltal, hogy több tízezren hiába álltak sorban, hiába várakoztak, nem tudtak szavazni. Az első forduló után megkezdődött csiki-csuki pedig csak fokozta az elégedetlenséget, a hatalom folyamatosan azt szajkózta, mit nem tehet, s némileg könnyített a szavazáson, de valós megoldással nem szolgált. Napról napra nőttek az indulatok, és már nemcsak a Románia határain kívül élők lázongtak, de egyre többen itthon is. Egyfajta szabadságharccá alakult a voksolás, olyanokat is megmozdított, akik eddig alig figyeltek a politikára, mind többen emlegettek történelmi pillanatot, hasonlították a ’89-es fordulathoz a mostani esélyt.
A külföldi szavazás korlátozásával megspórolt néhány százezer voksot a szocdem hatalom, de elveszített több milliót. A kint élők haragja hazaszivárgott, itthoni rokonaik, barátaik pedig bosszút álltak. Ezt a választást nem annyira Johannis nyerte, sokkal inkább Victor Ponta veszítette el, a voksok nagy része protesztszavazat volt, tiltakozás mindaz ellen, amit az SZDP és vezére képvisel, az arrogancia, hazugság, a korrupció ellen. A külföldi szavazás korlátozása, de a vádaskodásoktól terhes piszkos kampány, a nyaklótlan osztogatás a huszonöt évvel ezelőtt megdöntött kommunista praktikákat juttatta sokak eszébe, és a vörös veszedelem visszatérésének veszélyét villantotta fel, Klaus Johannis pedig a demokrácia védelmezőjévé nőhette ki magát.
Megbukott a jelenlegi hatalom, a kormánykoalíció, s ugyan egyelőre még övék marad a Victoria-palota, de a vereség utáni torzsalkodás, a bűnbakkeresés pár hetesre, hónaposra zsugoríthatja még kétéves mandátumukat. Nem ünnepelhet az RMDSZ sem, ismét bebizonyosodott: a magyar választók fölötti uralma és hatalma képlékeny, burkolt Ponta-párti üzeneteik, Johannis ócsárlása nem ért célba, a nagyszerű kormányzás bizony veszélybe került. Romániában általában a győztes mindent visz, elképzelhető hát, hogy egy-kettőre új többség alakul – az első átállók már vasárnap este jelentkeztek –, és hamarosan nemcsak új államelnökünk, de új kormányunk is lesz.