Dosztojevszkijt parafrazálva kell az RMDSZ gyászvitézeire gondolnom a romániai elnökválasztás után. Íme, miként hagyja el az érdekeit jó értelemben felfogó magyar közösség megalkuvó vezetőit. Ha az üzenet távolmaradást sejtető szava volt az oka három székely megye szégyenletes alulteljesítésének az elnökválasztáson való részvételben, akkor legyen ez is nyomasztó teher vezetőink lelkiismeretén. És nem először választotta a székely ember (tisztelet a mégis számos kivételnek!) a véleménynyilvánítás iránti restségét akkor, amikor sorsát is befolyásoló döntést kellett (volna) hoznia.
Klaus Werner Johannis győzelmét kevesen hitték, tekintetbe véve a már ismert Dragnea-féle manipulációkat a déli választók körében. Olyan hatalmas, jól pénzelt szervezés előzte meg Ponta biztosra vett győzelmét, hogy kevés lehetőséget hagytak a tisztességnek. Amikor már az exit poll számokat közölték, sejtetve Johannis győzelmét, a vörös báróknak elkötelezett tévéadók a számukra kedvező felmérések eredményeit tették közzé, és ünnepelték Pontát. Életem maradandó nagy élménye látni a megsavanyodott ábrázatokat az Antena3 és a România TV csatornán, valamint azt a némaságba burkolózott magyarázkodást, amely nem hasonlított a megelőző napok magabiztosságához.
Az RMDSZ „szűk körű”, immár végleg elkopott vezetőségének a mitugrász Kovács Péterrel, a „jó katonával” együtt minél hamarabb mennie kell. (Ő még nem restellt dicsekedni a részvétellel és opciónkkal.) Ezzel a lépésükkel talán-talán még megmenthetik érdekvédelmi szövetségünket. De ebben sem vagyok biztos. És most már határozottan ki kell állni a tagság jobboldali elkötelezettsége mellett. Még egyszer – de ezúttal utoljára – „helyet” változtatni és társulni a keresztény-liberális erőkkel! Sürgősen kapcsolatba kell lépni az erdélyi magyar politikai és civil elkötelezettségű erőkkel (Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt, Székely Nemzeti Tanács), az erdélyi szellemiség, a transzszilván politika szellemében tartós szövetséget kötni a hasonló elképzeléseket ápoló román civil szerveződésekkel, és konkrét elvárásokkal kötni szövetséget a román jobboldallal a posztkommunista álszocdemek ellenében.
Elmondtam, leírtam immár sokadszor: híve vagyok a jól szervezett RMDSZ-nek, de soha nem felejtettem el hangsúlyozni: a megújuló és valóban érdekeinket képviselő RMDSZ-nek. Sajnos, vezetői „belefáradtak” a megalkuvások hinta-politikájába. Új vezetés, új szellem, új és eleven kapcsolat a tagsággal! Ez kell ahhoz, hogy ne ismétlődjék meg a szégyenletes távolmaradás akkor, ha valamiről véleményünket kérik.