Az első emlékezetes és a magyar nemzet számára lesújtó, alig magyarázható eredménnyel záródó, ugyanakkor felrázó népszavazás 2004. december 5-én a határon túl kisebbségben élő magyarok kettős állampolgárságáról szólt.
Eredménytelenségét sokan sokféleképpen éltük meg. A hátrahagyott fél évszázad elhallgatása és tiltása nyomán a trianoni békediktátum kérdésében kialakult generációs tudatlanság és a ,,bűnös nemzet" bélyeg nagyban hozzájárult a kudarchoz, nem is beszélve a ma is regnáló kormány és kormányfő hazug és megtévesztő propagandájáról. A számonkérés a hazugságokkal kapcsolatban akkor elmaradt… A magyar nép rábízta a történelem ítélőszékére a magyar kormány nemzetáruló teljesítményének megítélését.
A mostani népszavazás kérdései másról szólnak. A jelenlegi és a 2004. decemberi helyzet csak annyiban hasonló, hogy a 2008-as népszavazás idején még mindig ugyanaz a nemzetvesztő kormány és az a hazugságon kapott s azt büszkén elismerő kormányfő áll Magyarország élén, amelynek/akinek egy normálisan működő demokratikus államban már rég le kellett volna mondania… Az is közös a négy évvel korábbi helyzettel, hogy a kormány ismét a népszavazás kérdései ellen kampányol a nép, a mi pénzünkön…
A március 9-i népszavazás kérdései most rólunk, határokon belül élő magyarokról szólnak. Kormányunk, miután lemondott a határon túli magyarokról, újabban le akar mondani a határon belüli magyarságról is. Magyarország kormánya évek óta reformharcban áll, és komoly veszteségeket okozva, lassan legyőzi Magyarország népét. Társadalmi megegyezés, demokratikus konszenzus nélkül épít egy Új Magyarországot — magának! Az országot vezető politikai elit és az ország polgárai között egyre szélesedő szakadék tátong…
Lehet, hogy nagy szavak, de megítélésem szerint a népszavazás nem csak a megalázó és értelmetlen díjfizetésekről, hozzájárulásokról szól, hanem áttételesen a nemzet jövőjének legfontosabb kérdéseiről.
Szeretnék idézni dr. Rókusfalvy Pál egyetemi tanár, pszichológus előadásából, amelyet a felvidéki magyaroknak tartott egy konferencián. Már az előadás címében feltett kérdés is ,,beszédes" volt: ,,Tespedő nép vagy ébredő nemzet?" Előadásában félreérthetetlenül fogalmazott: ,,Vegyük végre észre, a hatalom mai urai nem ismernek irgalmat, és a magyar holokausztban már a lelket is megölik."
Később: ,,Nagy időket élünk, melyekhez nagy emberek kellenek. De nekünk is hozzá kell nőnünk a feladatokhoz, ahogyan 1956-ban is tettük. Személyes felelősséggel kell — kivétel nélkül mindannyiunknak! — hozzánőni a magunk kisebb-nagyobb feladataihoz. Kinek-kinek a felelőssége a talentumai és a hatóköre arányában nő. A legjelentéktelenebbnek tűnő embernek is van valami olyan feladata, amit más helyette nem tud megoldani, csak ő. Ha ezt nem tesszük meg, akkor mulasztásos vétkünkkel mi is felelőssé válunk a nemzetrombolásban."
Ezt már én teszem hozzá: a mai helyzetben egy feladatunk lehet: a népszavazáson való demokratikus véleménynyilvánítás!
A hódmezővásárhelyi Imre Sándor pedagógus professzor és kultuszminiszter 1919-ben írta: ,Minden nemzet olyan erős, amilyen egészséges, amennyire tanult, és amilyen becsületes." Ha ezeket a jellemzőket értelmezzük, ráismerhetünk a március 9-i népszavazás kérdéseire!
Dr. Berényi Károly
