Kádár Tibor kézdivásárhelyi kiállításaA szabadság kötődései

2014. november 22., szombat, Kultúra

Kádár Tibor, a kortárs magyar festőművészet jelentős alkotója 1946-ban született Kolozsváron.  Festészetet a Ion Andreescu Képző­művészeti Főiskolán tanult, tanárai Miklóssy Gábor és Abódi Nagy Béla voltak. 1988 óta Veszprémben él. Az elmúlt években rendszeresen visszatérő vendége a bálványosi művésztábornak. Legutóbb szülővárosában, a Bánffy-palotában rendezett nagy sikerű kiállítást.
 

  • Aranykapu
    Aranykapu
  • Gyimesi táj
    Gyimesi táj

Néhány olyan jellemző kifejezést szeretnék felidézni, amelyet a művész különböző beszélgetések, interjúk során következetesen használt, ha festészetének témavilágára, eszközeire, egyszóval alkotói életérzésére rákérdeztek. „A művészet a kollektív öntudat része” – mondja, és tapasztalhatjuk, festészetének jelentős részét képezi az erdélyi táj, az erdélyi magyar emberarc, az erdélyi történelem átélése, értelmezése és realisztikus vagy elvont ábrázolása. Kádár Tibor erdélyi tájképeinek sajátos jellegét abban vélem felfedezni, hogy miközben szemlátomást a nagybányai plein air átérzésének és tiszteletének jegyében készültek, hiányzik belőlük az a panteisztikus szemlélet, amely egykor leginkább a nem erdélyi származású festőművészek alkotásaiban fogalmazódott meg, akik a táj balladás vagy misztikus voltát érzékelték. Ká­dár Tibor itt született, és felnőtt koráig Kolozsváron élt egy durva diktatúrában, s bár több évtizede lakik távol, érezhetően ma is benne él az erdélyi természeti tájban, anélkül, hogy annak  természetfeletti jelenlétét próbálná megfogalmazni.
Kádár Tibor a maga vallásosságát bibliai témájú alkotásaiban mutatja meg. Nagyszámú festménye a passió, szenvedéstörténet körében értelmezhető. A kézdivásárhelyi kiállításon a keresztény egyházművészet egyik nagy jelentőségű toposza, a porta aurea, az Aranykapu művészi interpretációja látható. Hitvallása szerint: „a művésznek a  befogadó közönség lelkiismeretének kellene lennie” – mond­ja, gondolom, azt is ideértve, hogy a művész akár valósághűen, akár elvont formában emlékeztetni hivatott a lét meghatározó értelmére. Itt az utóbbi formában látjuk a porta aureát, amely Jézus korában Jeruzsálem városkapuja volt. A hagyomány azt tartotta, hogy amikor Jézus visszajön, ezen a kapun át fog bevonulni Jeru­zsálembe. Az aranyfüst fólia, a közép­kori itáliai oltár- és ikonfestészetben az ábrázolt szent téma fenségét volt hivatott szolgálni. Ezt Kádár Tibor festéstechnikájában gyakran használja hasonló szándékkal. Ugyanakkor a szín és anyag adta lehetőség a művész több képén a profán téma emelkedett jellegét is próbálja sugallni. Egyik dominánsan ilyen alkotása a Bálványos Szálló halljában elhelyezett nagyméretű pannója, amely a legendás Kö­rültáj – Torja – Bálványos – Szent Anna címet viseli. Kádár Tibor műveiben az ezüst színek és hatások ugyanilyen jelentőségűek. De látnunk kell, vagy talán csak érezni lehet az alkotó örök kísérletező kedvét is, hogy egy-egy felhordott szín, anyag milyen hatást kelt a festett felületen. Ez természetesen nem öncélúan történik. Hinnünk kell a művész másutt megfogalmazott szándékában, miszerint általában a kortárs művészetben vissza kell térni a mesterséghez.
A mesterségbeli tudás elsőrendűsége Kádár Tibor festészetében nyilvánvaló. És ha arra gondolunk, hogy mennyire szereti a mesterséget nemcsak művelni, de tanítani is, és az évek során hány tehetséges tanítványa vált a kortárs erdélyi és magyarországi művészet jelentős képviselőjévé, akkor alkotásaikat a művészi hitelesség eredményeként tudjuk befogadni. Nem véletlen talán, hogy a tanár és a tanítványok alkotásai (legalábbis döntő többsége) ismét a kortárs nyugat-európai művészetben is tetten érhető figurativitás ismérveit hordozzák.
Kádár Tibor művészetének hitelességét továbbá a számunkra rokonszenves néprajzi, folklorisztikus fogantatású történelmi szemlélete igazolja. Mi sem lehet közelibb, mint annak a művésznek az alkotása, aki egykor Kallós Zoltánnal barangolta be a kalotaszegi tájat és falvakat, vagy aki kimeríthetetlen művészi inspirációként fogadja be ma is a székelyföldi embert és környezetét. De mindenekfelett, aki Dsida Jenő drámai himnusza, a Psalmus hungaricus sorait nem illusztrálja, hanem újra leírja, és azok értelmén töprengve zaklatott rajzot készít.
Egyik pályatársa és méltatója Kádár Tibort úgy jellemzi, mint az egyéniség – érzelemgazdagság – szabadság hármas fogalmának hordozója és művészi megjelenítője. Ha ez a megállapítás érvényes, érthetővé válhat alkotói tartásának és művészetének magas színvonala, vagy akár méltósága, amelyben ott lapul ugyanakkor az egy-egy állatfigurában megfogalmazott, kissé keserű humor, vagy Szindbád férfias merengése az idő megállíthatatlan múlásán.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2014-11-22: Kiscimbora - :

Fordított mese (Hervay Gizella: Kobak könyve)

Úgy kezdődött, hogy Kobak visszaütött. Ezután Jóska lekent Kobaknak egy pofont, és Kobak csúfolni kezdte:
– Sóska, Jóska!
2014-11-22: Kultúra - Molnár Vilmos:

Székely Könyvtár: Tamási Áron: Hazai tükör (Krónika 1832–1853)

Tamási Áronnak kevésbé ismert, ritkábban emlegetett regénye a Hazai tükör. Pedig erre a művére kapott Kossuth-díjat 1954-ben. Féja Géza Tamási egyetlen történelmi regényének nevezte, de hozzátette azt is, hogy a szerző „képtelennek bizonyult történelmi korszak ábrázolására”. Az írói szándék félreértéséről lehet szó.