Ennek a mondatkezdésnek rengeteg folytatása lehet. Nekem hirtelen az Omega dala jutott eszembe: Ha én szél lehetnék. „Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem, / eddig ember voltam, immár szél lettem. / Égben szállok, földhöz nem köt semmi sem, / jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem. // Én hoznám a holnapot, / fölkelteném a napot / süssön rá fényesen.”
Igen, játékos szél lenne olykor az ember, hogy ide-oda cikázhasson villámgyorsan barát és barát között.
Nos, ha én szél lehetnék, elszaladnék gyorsan minden erdélyi magyarhoz és fülébe súgnám, hogy itt az idő. Adott a Jóisten egy precíz, pontos, jó gazda szász embert az ország élére. Az nem érdekes, hogy mi hangzott el a kampányban velünk kapcsolatban. Nyerni kellett, de nem lehetett minket nyilvánosan szeretgetve. Ám most le lehet tenni az asztalra az óhajunk, akaratunk. De! Egyetlen papírt lehet az orra elé tenni! Egyet, közöset, minden erdélyi magyar egyetlen, egyhangú akaratát. Nem pártok, pártocskák, egyletek fecniit, melyekben egymást gyalázva követelőznek. S nem elkoptatott, lejáratott nevű pártkorifeusok aláírásával. Mindannyiunk kézjegye szükségeltetik. De hogyan? Miként lehet ezt megvalósítani? Ki, kik tegyék ezt meg? Nem tudok nevet mondani. Akik otthon élnek, jobban tudják, ki az az egy, vagy kik azok a maroknyiak, akik nem sározódtak be a politikával, akik hiteles emberek. Művész, professzor, orvos, mérnök, jó eszű parasztember, mindegy. És legyenek köztük olyanok, mint Sabin Gherman, mint Smaranda Enache és a hozzájuk hasonlatosak, akik eddig is elmondták a jót, kimondták az igazat. Mert szerintem az autonómiának, csak mint jó román emberek által segített, más kisebbség – például szász – által is használható, föderatív államban gondolkodók támogatta óhajnak lehet realitása. Most lehet és csak így lehet. Nemeskürty tanár úr írt elszalasztott történelmi lehetőségeinkről. Ezt most nem kellene el…ni. Tudom, messziről könnyű pofáznom. Tessék engem szidni érte, ellentmondani. Ám akkor tessék helyette cselekedni. Mást akár. De jót!
Itthon: Orbán Viktor miniszterelnök szerint „a projekt, amit Európai Uniónak nevezünk, elakadt”, ezért megújult Európa-politikát tart szükségesnek, de úgy látja, „nincs, aki meghirdesse, nincs, aki megcsinálja, az idő pedig ellenünk dolgozik”, így ezt „nekünk kell megcsinálnunk”. A kontinensnek „kényelmetlen igazságokkal” kell szembenéznie, minden tagállamnak el kell végeznie házi feladatát, „előbb-utóbb minden elköltött fillérért meg kell dolgozni”. Erős politikai vezetésre van szükség a kontinens bajainak megoldásához. Magyarországot úgy jellemezte, mint gazdasági sikertörténet és politikai fekete bárány. A fekete bárányságot az új magyar alaptörvényre vezette vissza. A magyar gazdaság „repül”, az idei növekedés kb. 3,2 százalékos. A német – jó szász kapcsolatú – cégek óriási szerepet játszottak ebben. Ha sikerül megvédeni Brüsszelben a magyar energiapolitikát, akkor Magyarországon 2018-ra az energia ára az Egyesült Államokéval lesz azonos. Magyarország híve Ukrajna szuverenitásának, mert „mi is azt gondoljuk, hogy valaminek lennie kell Oroszország és Magyarország között”, ez „elemi érdekünk”. „Nekünk volt közös államhatárunk a Szovjetunióval, nagy kaland volt, épp elég is volt belőle.” Az elmúlt év vesztese Ukrajna, az EU, benne Közép-Európa, és „Oroszország is rossz bőrben van, komoly veszteségeik vannak, de ők nyertek is valamit, és azt most tartják. Ez a könyörtelen geopolitika. Nekünk csak veszteségeink vannak”. Mint mondta, ma ismét az amerikaiak és az oroszok „diktálják a táncrendet.”
Hát, ilyen szelek fújnak felénk. Szó szerint értve is. Lecke tehát feladva. Kezdjük azzal, hogy képletesen szél leszünk – parafrazálva – és így: „Mi hoznánk a holnapot, / fölkeltenénk a napot, / süssön ránk fényesen.” Hát Nemere népe, egy ég magyar nemzete, rendezett viharra fel!
Pálmai Tamás
