A kézdivásárhelyi László Károly geológus és nagyobbik fia, a közgazdász Zsolt 2004-ben jegyeztette be az Amrita Kft.-t, melynek tevékenysége 2007-től indult be teljes gőzzel. Kezdetben három évig csak díszkerámiával foglalkoztak, induláskor László Károly egy kisebb helyiséget bérelt a szigetelőgyárban, ahol berendezte a műhelyét.
Akkor a cég két embernek biztosított munkát, mára – a megrendeléseknek köszönhetően – az állandó alkalmazottak száma ötre, a bedolgozóké háromra emelkedett. A cég nevét Zsolt találta ki, szanszkrit nyelvben életelixírt/halhatatlanságot jelent. Tíz év távlatából sem bánta meg, hogy annak idején ezt a furcsa cégnevet választotta, hiszen egy évtized alatt az Amrita nemcsak itthon, hanem a határokon kívül is ismert és elismert márkanév lett.
Apa és fia
László Károly 1953-ban született Kézdivásárhelyen. A mostani Nagy Mózes Elméleti Líceumban érettségizett 1972-ben, majd Kolozsvárra került, ahol a Babeş–Bolyai Tudományegyetem geológia szakán államvizsgázott 1980-ban. Hazakerülése utána kutatóként dolgozott a gelencei kőolajtelepen tíz évig. 1990 őszétől 2007 nyaráig a Tanulók Klubja kerámiakörét vezette, amikor úgy látta, eljött az idő, hogy saját cégét irányítsa. Foglalkozik régi csempék rekonstrukciójával, a régi minták alapján elkészíti a csempenegatívokat, a nyersanyag beszerzése és a csempék kiégetése ugyancsak rá hárul. Lépéseit Vetró András szobrász irányította és irányítja a mai napig, tőle tanult a legtöbbet. László Károly nős, három felnőtt gyermek, két fiú és egy lány édesapja, felesége, Katalin nyugalmazott biológia szakos tanár. 2008-tól a Barabás Zsombor Háromszéki Népművészeti Egyesület elnöke. 1981-ben született legnagyobb fia, Zsolt Kolozsváron közgazdaságot végzett marketing szakon, jelenleg a magánvállalkozás értékesítési és marketingigazgatója. Nős, egy gyermek édesapja, felesége, Ildikó tanárnő a Molnár Józsiás-iskolában.
A csempék bűvöletében
László Károly előtt lenyűgöző világ tárult fel, amint behatóbban kezdett foglalkozni a régi székelyföldi csempekályhák motívumaival. Elsősorban a díszített csempelapok érdeklik. Kézdivásárhelyen a fazekasságnak régi hagyománya volt, de az utolsó mester elhunytával gyakorlatilag megszűnt létezni. Tudomása szerint Háromszéken, de lehet, hogy egész Erdélyben csak ő rekonstruál kályhacsempéket. Az első csempelapot a kézdivásárhelyi születésű Róth András Lajos székelyudvarhelyi muzeológustól, volt osztálytársától kapta. Ezek a csempék önállóan is megállják helyüket, de igazán látványos képet kályha, illetve kandalló formájában nyújtanak. Újjáalkotott csempéinek száma immár meghaladja a kilencvenet, korhű, de ugyanakkor modern fűtőberendezéseket készített belőlük. A régi csempedarabokat általában ismerősöktől kapja vagy régiségkereskedőktől vásárolja, majd hosszas tanulmányozás után rekonstruálja. Elárulta, rendszeresen figyeli az építkezéseket, hiszen a legtöbb esetben előkerül a földből egy-egy kerámiadarab, amelyet utólag rekonstruálni lehet. Látva, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a régi csempék iránt, és azok nagyon jól illeszkednek a mai modern lakásokba is, addig kutatott, dolgozott, míg töredékek alapján össze nem gyűlt hatvanöt kályhacsempe-rekonstrukció. A gyűjteménnyel már érdemes volt nagyközönség elé állni. 2005-ben Agyagba zárt hagyaték címmel mutatkozott be nagy sikerrel szülővárosában, majd több erdélyi városban és Magyarországon is kiállított.
Régi kályhák újjáépítve
László Károly első autentikus újjáépítése az altorjai Apor-kúriába készített, kőlábakon álló reneszánsz kályha, amelyet az udvarház területén talált brokátmintás csempetöredék alapján készített el Benczédi Sándor műemlékvédelmi szakember és Szőcsné Gazda Enikő néprajkutató tervei alapján. Ezután a székelykeresztúri múzeum számára készített Sükös Mózsa céhesmester csempéi nyomán kályharekonstrukciót, az általa épített kályha látható az Incze László Céhtörténeti Múzeum fazekasságot bemutató termében is. Egy franciaországi kastélyba is készített kézzel festett kályhát, és dolgozott németországi és osztrák megrendelőknek. A gelencei Jancsó-kúriában is található munkája, nemrég a sztánai Varjúvár egyik tornyába épített Kós Károly műépítész unokája tervei alapján középkori típusú csempekályhát. A szükséges kellékeket, a tűzszerszámokat a csíkszeredai Nagy István Gábor kovácsmester készíti, akivel az évek során nagyon jó kapcsolatot épített ki és ápol.
Bővül a megrendelők köre
Az Amrita Kft. szakemberei modern technológia és hagyományos mintakincs ötvözése révén egyedi, rusztikus hangulatú, kézzel megmunkált kályhákat és kandallókat készítenek, melyek a mai fűtési követelményeknek is megfelelnek. Az egyediségre törekszenek, több mint kilencven eltérő mintázatú kályhacsempéből lehet választani, és a megrendelő elképzelései, igényei alapján terveznek. László Zsolt arról számolt be, hogy az első öt-hat évben alig tudtak eleget tenni a magyarországi és a székelyföldi megrendeléseknek, és érdekes módon az elmúlt két-három évben ezen a téren lényeges változás történt, jelenleg ügyfelük zöme román vidéken él, a fővárosból és Konstanca környékéről érkezik a legtöbb rendelésük. Így például a közelmúltban Bogdan Olteanunak, a Román Nemzeti Bank kormányzóhelyettesének építettek kandallót és kályhát, illetve a konyhába és a fürdőszobába kézzel festett falicsempét készítettek.
A tervek
László Károly nem fogy ki ötletekből, nem zárkózik el a kihívásoktól. Közelebbi tervei felől érdeklődve megtudtuk, hogy hamarosan kályharekonstrukciót készít a Szent Katalin Gyermekotthonnak helyet adó kászonaltízi Balási-kúria részére, valamint egy régifajta tüzelőberendezést az ottani tájmúzeumnak. A kályhamester azt is elárulta, hogy szükség volna utánpótlásra, olyan fiatalra, aki meg szeretné tanulni a mesterséget, akinek állandó munkát tudnának biztosítani. Zsolt szerint a napi levelezés, az ügyfelekkel zajló kapcsolattartás túl sok idejét emészti fel, holott szükség lenne komolyabb marketingtevékenységre – például a honlapot is meg kellene újítani – , ezért az ügyintézés területén is gondoltak új munkatárs alkalmazására.
